Paul Verlaine: Őszi chanson
Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. S én csüggeteg, halvány beteg, mig éjfél kong, csak sirok, s elém a sok tűnt kéj kél. Óh, múlni már, ősz! húllni már, eresszél! Mint holt avart, mit felkavart a rossz szél… |
The long sobs Of the violins Of Autumn Wound my heart With a monotonous Listlessness. All choke And pale, when When the hour chimes, I remember Days of old And I cry And I’m going On an ill wind That carries me Below, above, As if a Dead leaf. |
Les sanglots longs Des violons De l’automne Blessent mon cœur D’une langueur Monotone. Tout suffocant Et blême, quand Sonne l’heure, Je me souviens Des jours anciens Et je pleure Et je m’en vais Au vent mauvais Qui m’emporte Deçà, delà, Pareil à la Feuille morte. |
Régóta gondoltam arra, hogy megnézem az Őszi chansont több nyelven. No, most megnéztem. Schneider Béla (gimis magyartanár) szerint ez a(z egyik) legszebb magyar vers, hiába fordítás. Tényleg nem rossz :) Főleg az angol verzióhoz képest, aminek az utolsó versszakánál szerintem egy Google Translate is költőibbet csinál, lássuk csak!
And I’m going Evil wind Taking me Here and there, Like the Dead leaf. (FR-ről EN-re) |
Ah, depend on, Fall! fall ever eaves! As the dead leaves, What disturbed the bad winds … (HU-ról (!) EN-re) |
Vélemény, hozzászólás?