FurtBlog: az első nap

Kelés 3:45-kor, fel­szál­lás vala­mi­kor 7 előtt. Fél 9‑kor már Frank­furt rep­te­rén vol­tunk, ami­ről rövi­den meg is emlé­kez­nék kicsit. Én ekko­ra rep­te­ret még éle­tem­ben nem lát­tam. Amed­dig a szem ellát, addig min­den­hol rep­tér, bal­ra rep­tér, jobb­ra rep­tér, elő­re meg megy a busz vagy 10 per­cig. Hatal­mas busz­ga­rázs a ter­mi­nál alatt, kiszál­lás után szin­tén tíz perc séta kel­lett a cso­ma­go­kig. Való­szí­nű­leg tak­ti­kai okok­ból ekko­ra a rep­tér, mert a cso­ma­gok pont akkor értek oda, mint mi, így aztán a más­hol oly ter­mé­sze­tes vára­ko­zás és tolon­gás itt nem volt. A cso­ma­gok­kal fel­sze­rel­kez­ve beug­rot­tunk egy taxi­ba (itt a taxik 90%-a E‑osztályú Mer­ce­des, nagy­sze­rű bézs szín­nel. A 25 eurós út után meg­ér­kez­tünk a hotel­ba, ami – mint szá­mom­ra az előbb kide­rült – ötcsil­la­gos, a neve pedig Inter Con­ti­nen­tal Frank­furt. Lepa­ko­lás után meg irány a Cég, ami olyan 40 perc alatt elér­he­tő a fan­tasz­ti­kus S3 vagy S4 vonal­lal, de ebben bő negyed­óra gya­log­lás is van. Nem baj, leg­alább edzünk, napi kétszer.

Benn meg­kez­dő­dött a nagy­sza­bá­sú okta­tás, mely­nek kere­té­ben bemu­tat­tak a fél osz­tály­nak (sze­ren­csé­re hét­főn, szer­dán és pén­te­ken az embe­rek kb. negye­de jár csak be, így kevés ember­ről van szó), majd Nor­man (aki az én men­to­rom­nak néz ki) órá­kon keresz­tül mesélt min­den­fé­le dolog­ról. Köz­ben volt ebéd, ami az iro­da­épü­let­tel szom­szé­dos kan­tin­ban zaj­lik, még­pe­dig úgy, hogy min­den­ki­nek egy mág­ne­ses kár­tyá­ra kell pénzt rak­nia, és azt húz­zák le, ami­kor meg­ve­szi az ételt. Szin­tén érde­kes, hogy (leg­alább­is) itt nem ada­gok van­nak, hanem min­den étel­faj­tá­nak egy ára “kiló­ra”, és aztán annyit fizetsz ki, amennyit szed­tél. 8 euró­ból elég jó kaját és salá­tát lehet össze­ál­lí­ta­ni, és ihatsz egy pohár vizet is – nem sza­bad bele­gon­dol­ni, hogy ez mennyi pénz forintban…

3 körül végez­tünk a mai okta­tá­si anyag­gal, ekkor Frank (aki Ist­ván Nor­man­ja) kocsi­val kivitt min­ket Rod­ga­u­ba, ahol egy másik Cég hatal­mas rak­tár­ját mutat­ták meg nekünk. Itt remél­tem, hogy kapok ingyen Ronaldinho‑s posz­tert, de nem, mert a bácsi nem adott. Átverés!

Ezután követ­ke­zett a nap leg­ígé­re­te­sebb ese­mé­nye, az esti vacso­ra. Azt hit­tem, hogy egy görög étte­rem­be megyünk, de kis­sé mel­lé­nyúl­tam, mert egy tra­dí­ci­o­ná­lis bajor étte­rem volt. Itt jó han­gu­lat­ban söröz­get­tek azok, akik sort ittak, és üdí­tőz­tünk mi, töb­bi­ek. Ettem egy véres steak-et, amit azon­ban a sza­kács­né­ni jól átsü­tött, így véres nem volt, de leg­alább tocso­gott a zsír­ban. Sebaj. Kez­dek fárad­ni, mert már este 11 van. Búcsú­zó­ul itt van pár kép.