Magyar egészségügy 2007

Ez tör­tént velünk meg a füle­im­mel az elmúlt napokban.

A múlt hét köze­pe felé elkez­dett bedu­gul­ni a fülem. Mind­ket­tő. Meden­ce és ugrá­lás, ugye. Vasár­nap­ra ez odá­ig foko­zó­dott, hogy már zava­ró­an süket vol­tam a bal fülem­re, és fájt is, és ugyan­ez eny­héb­ben meg­volt a jobb olda­lon is. Elmen­tünk tehát a váci kór­ház­ba, ahol elő­ször cél­ba vet­tük a fül-orr-gége osz­tályt, ahol sen­ki nem volt. Az ambu­lan­ci­án meg elza­var­tak, hogy hét­vé­gén nincs füles ügyelet.

Innen a gödi ügye­let­re men­tünk, ahol 1000 forint “indo­ko­lat­lan sür­gős­sé­gi ellá­tás” díjért cse­ré­be bele­néz­tek a fülem­be, meg­mond­ták, hogy bedu­gult, lehü­lyéz­tek, majd azt mond­ták, men­jek el a fülé­szet­re — Vác­ra. “Vol­tunk ott, de ott nincs hét­vé­gén ügye­let.” — “Ja, akkor más­ho­va.” — “Más­ho­va? Vala­ho­va az ország­ba?” — “Ja… De már nem kell ma több vizit­dí­jat fizet­ni!” — (anyád)

Szó­val eddig ket­tő­ből sem­mi. Viszont esté­re már sem­mit nem hal­lot­tam a bal fülem­re, és annyi­ra fájt, hogy az alko­hol­hoz Algopy­rin­hez nyúltam.

Hét­főn 6‑kor kel­tünk, és irány az SE fül-orr-gége kli­ni­ká­ja. Két és fél óra vára­ko­zás után más­fél perc alatt “meg­gyó­gyí­tot­tak”, és közel fél méter gézt töm­tek a bal fülem­be, ami­re tehát ugyan­úgy süket marad­tam, mint koráb­ban, de leg­alább job­ban fájt a tömí­tés miatt. Viszont este kipa­kol­tunk min­dent, és most hal­lok. Újra meg­van mind az öt érzék, je.

Tanul­sá­gok:

• Hét­vé­gén ne légy beteg.
• Ha bal­eset ér, meghalsz.
• Kór­ház­ba ne menj, mert nem segítenek.
• Ügye­let­re se, mert ott sem, de még pénz­be is kerül.