“It takes some silence to make sound”

Most van az, hogy az elmúlt napok ren­ge­teg meden­cés für­dé­se után elju­tot­tam a fül­be­du­gu­lás egy koráb­ban soha nem tapasz­talt szint­jé­re. Teg­nap­előtt még csak a bal fülem, teg­nap — vala­mi cso­da foly­tán — csak a jobb fülem, ma meg már mind­ket­tő tel­je­sen be van dugulva.

Ezen álla­pot­nak szá­mos elő­nye és hát­rá­nya is van — hogy melyik előny, melyik hát­rány, az fel­fo­gás kér­dé­se. Pél­dá­ul nem hal­lok egy cso­mó min­dent, így a fejem­ben most nagy nyu­ga­lom honol. Vic­ces az egész egy kicsit, bár most már elég­gé fáj­dal­mas is. Az már kevés­bé lesz vic­ces, ami­kor ma a váci kór­ház­ban meg­sze­rel­nek: remé­lem, csak mosás lesz, szú­rás az nem.

Addig is hall­gas­sa­tok zenét, helyet­tem is… (Ezt a szá­mot Mesi mutat­ta, köszi!)

[audio:2007/07/01-life-is-wonderful-jason-mraz.mp3]