Categories
élet

St. Gallen, csillagtúra

Múlt héten csa­lá­di vaká­ci­ónk volt Mörschwil­ben, ami egy kis falu St. Gal­len kan­ton­ban, nem messze St. Gal­len­től. Ugyan volt meden­ce a kert­ben (amit elég ala­po­san kihasz­nál­tunk, hála töb­bek között a fel­fúj­ha­tó lámánk­nak), de majd­nem min­den nap men­tünk vala­ho­va, iga­zi csil­lag­tú­rát csi­nál­tunk. Ebből szem­lé­zek, hát­ha érde­kes lehet vala­ki­nek. (Olasz­or­szág­ba men­tünk vol­na, de nem mer­tük ezt bevál­lal­ni, maradt Svájc.)

Appen­zel­ler Scha­ukä­se­rei (Ste­in, AR) — ha már Svájc, akkor kezd­jük a sajt­tal! Ha pedig sajt, akkor az appen­zel­li, hiszen az van közel St. Gal­len­hez. Nagy remé­nyek­kel indul­tunk, és legyünk pozi­tí­vak: leg­alább nem kel­lett sokat utaz­ni. Viszont maga ez a sajt­mű­hely egy nagy hum­bug, a kiál­lí­tás az egy terem, van még egy kis vetí­tés, egy fűszer­ör­lő (COVID-19 miatt lezár­va), be lehet néz­ni a rak­tár­ba (sok a sajt), és lehet néz­ni a sajt­ké­szí­tés első pár folya­ma­tát (mond­juk az tény­leg érde­kes). Ha az ember türel­met­len, akkor 15 perc alatt lehet végez­ni, ha türel­me­sebb, akkor max. 1 óra, de abban már nagyon sok néze­lő­dés van. Mivel sajt­mű­hely, ezért adnak kós­to­lót — 5 x 1 gramm sajt a fej­adag, iga­zán gáláns. Nem éri meg, nem aján­lom sen­ki­nek. ★★☆☆☆

Maest­ra­ni’s Cho­co­la­ri­um (Fla­wil, SG) — mi ezt kom­bi­nál­tuk a fen­ti saj­tos túrá­val, mert van kom­bi­nált belé­pő a két hely­re. Ugyan nincs közel a két venue egy­más­hoz, de meg­old­ha­tó, kocsi­val kb. fél óra az út. Amennyi­re nem éri meg és felejt­he­tő a saj­tos, annyi­ra jó volt a cso­kis. Fan­tasz­ti­ku­san jó minő­sé­gű a kiál­lí­tás része (hol ter­me­lik a kakaó­ba­bot, hogy szál­lít­ják, hogy lesz a cso­ki stb.), inter­ak­tív, igé­nyes, fasszen­tos. Utá­na jön a gyár­lá­to­ga­tás, ami­kor fent­ről végig lehet néz­ni az egész gyár­tó­sort, és köz­ben vég­te­len mennyi­sé­gű cso­kit lehet kós­tol­ni. A trip végén jön a “készítsd el a saját cso­ki­dat” c. terem, az is fan­tasz­ti­kus, a gye­re­kek imád­ják, a fel­nőt­tek meg plá­ne. Még némi isme­ret­ter­jesz­tés, és jön az olcsó cso­ki­bolt, ren­ge­teg akci­ós ter­mék­kel, nagy válasz­ték­kal. Ha vala­mi jól meg van csi­nál­va ilyen témá­ban (gy.k. fogad­junk láto­ga­tó­kat a gyár­ban), akkor ez az, nagyon aján­lom! ★★★★★

Conny-Land (Wäl­di, TG) — itt már vol­tunk tavaly is, akkor mond­juk Regi ter­he­sen vala­mi­ért nem ült fel az átfor­du­lós hul­lám­vas­út­ra (egyéb­ként most sem). Kivá­ló vidám­park, sok dolog, ami­re meg­éri fel­ül­ni (főleg a Kob­ra és a hát­só vizes csó­nak nagyon jó), 6 éves kor­tól sok min­den, 10 éves­től kb. min­den kipró­bál­ha­tó. Vál­tó­ru­ha aján­lott, mert mi tel­je­sen vize­sek let­tünk, ami 30+ fok­ban jó érzés, de ha mond­juk csak 20 fok és/vagy szél van, akkor annyi­ra nem fun. Egyéb­ként egy egész napos prog­ram lehet ebből (főleg, ha az ember Buda­pest­ről indul), van fóka show, füg­gő­pá­lya, dodzsem, min­den. ★★★★★

Dre­am­fac­to­ry (Degers­he­im, SG) — ez egy fura hely, mert mi úgy men­tünk oda, hogy ez egy “bűvész­mú­ze­um”, ami végü­lis rész­ben igaz, de annál sok­kal több. Én gimis korom­ban vol­tam a Hou­se on the Rock c. helyen (Dod­ge­vil­le / Spring Green, Wis­con­sin, USA), engem tel­je­sen arra emlé­kez­te­tett. Van itt min­den, ezer­fé­le bábu, fil­mes kegy­tár­gyak és ruhák, aztán hor­ror­sze­lek­ció, kará­cso­nyi gagyi­há­zak, 3D‑s puzzle-ök, régi autók, flip­pe­rek, kín­tor­na, kitö­mött álla­tok stb. Az egész tel­jes káosz (vagy csak én nem értet­tem a kon­cep­ci­ót), de érde­kes, tar­tal­mas, jó idő­töl­tés. Azért töb­bet nem men­nék vissza. ★★★☆☆

Wal­ter Zoo (Gos­sau, SG) — a züri­chi állat­kert után nagyon magas elvá­rá­sa­ink vol­tak (az itte­ni Zoo elég menő), és én nem is hit­tem, hogy innen egy órá­nyi­ra kocsi­val mit érde­mes csi­nál­ni “állat­kert” cím­szó­val. A Wal­ter Zoo viszont nagyon jó, iga­zi klein aber fein a javá­ból. A nagy és hely­igé­nyes álla­to­kat leszá­mít­va van min­den, nagy­macs­kák, maj­mok, tevék, zeb­rák, hül­lők, óri­ás­csó­tá­nyok (fon­tos), föl­di­ku­tyák (<3). Vala­hogy méret­re ez nekem job­ban bejön, mint a hagyo­má­nyos egész­na­pos állat­kert, ahol az ember liheg­ve dől le az út porá­ba, amíg eljut a med­vék­től a zsi­rá­fo­kig. Van ját­szó­tér, meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű, minő­sé­gű és árú étel, teve­ge­lés és póni­lo­vag­lás. Ha erre jár az ember éppen, akkor érde­mes útba ejte­ni, de nem ez az az állat­kert, ami­ért érde­mes átszel­ni a kon­ti­nenst. ★★★★☆

Markt­hal­le Altenr­he­in (Thal, SG) — ez egy érde­kes hely, konk­ré­tan az egyet­len Hun­dert­was­ser-típu­sú vagy ‑ízű ház Svájc­ban. Kata és Zizi nagy HW-fanok, ezért jó ötlet­nek tűnt elmen­ni ide, ha már úgy­is közel van. Maga az épü­let nagyon menő, kívül­ről és belül­ről is nagyon érde­kes, bár én nem vagyok egy nagy archi­tect. Van kör­be­já­rás, meg lehet néz­ni a tetőt is, van egy ilyen torony, meg egy nagy terem. Viszont én nem tel­je­sen értet­tem, hogy ez mi, múze­um vagy bolt, eset­leg vala­mi­lyen kom­bó. Min­den­eset­re szép össze­get köl­töt­tünk az aján­dék­bolt­ban (vet­tünk fona­lat, tol­la­kat, köny­vet) és ettünk a sar­ki biszt­ró­ban. Aki erre jár, az néz­zen be, aki nagy fan, az utaz­zon ide, egyéb­ként ez egy furán kiné­ző épü­let. ★★★☆☆

Categories
állatok élet

Remizmenti Buflák Linda (2009–2020)

Lin­dus, a mi első és talán egyet­len kutyánk, aki pont az eskü­vőnk nap­ján (2009. szep­tem­ber 12.) lát­ta meg a nap­vi­lá­got, ma örök­re elaludt. Ami­kor meg­ér­ke­zett, nem olyan régen kezd­tük el Regi­vel a közös ker­tes és házas éle­tün­ket, a növé­nyek­kel nem volt sze­ren­csénk, így a gye­rek előtt kutyán kísér­le­tez­tünk tovább. Jó volt lát­ni fel­nő­ni. Aller­gi­ás volt az oltás­ra, de még arra is, amit oltás előtt kapott, hogy ne legyen aller­gi­ás. Jó volt, hogy Regi­vel volt, ami­kor ter­hes lett, az ele­jé­től, ami­kor annyi­ra rosszul volt, egé­szen a végé­ig. Jó volt, ami­kor meg­szü­let­tek a lányok, és kap­tak némi kutya­szőrt és ‑bak­té­ri­u­mo­kat, hogy egész­sé­ge­sek legye­nek. Aztán egy­szer rájuk mor­gott Lin­da, ekkor Göd­re köl­töz­tet­tük. (Egyéb­ként ezután pár hónap­pal köl­töz­tünk Svájc­ba, aho­va nem tud­tuk vol­na vin­ni.) Gödön aztán ele­mé­ben volt, nagy kert, tavacs­ka, garázs­ban alvás, meg Char­lie kutya, a hű és herélt élet­társ. Szám­ta­lan élmény, olyan iga­zi lin­dá­sok is, ami­kor annyi szil­vát evett mag­gal együtt, hogy meg kel­lett ope­rál­ni, úgy össze­állt ben­ne. Aztán az utol­só évek, rozo­gán, kicsit vakon és süke­ten, de még min­dig annyi­ra bol­do­gan, főleg ami­kor a lányok­kal ját­szott.

Lin­dus, köszön­jük, hogy velünk vol­tál, nagyon sze­ret­tünk, és nagyon köszön­jük, hogy hű tár­sunk vol­tál! Legyen ott, ahol már vagy, zöld a fű, kék az ég, és mag­nél­kü­li a szil­va!

Categories
élet

Kéretlen hívások

Hát­tér: Svájc­ban nagyon sok a call cen­te­rek felől érke­ző cold call, ami­kor csak úgy fel­hív­ják az embert, hogy új biz­to­sí­tást, tanács­adást stb. adja­nak el, vagy hogy kutas­sák a köz véle­mé­nyét. Főleg az év vége a csúcs­idő­szak, ami­kor a fogyasz­tók új egész­ség- és autó­biz­to­sí­tá­so­kat köt­het­nek.

Az ilyen hideg­hí­vá­sok zava­rók. Mun­ka­idő­ben, vagy akár késő este, eset­leg hét­vé­gén is elő­for­dul, hogy fel­hív­nak. A régi szép idők­ben, ami­kor még friss sváj­ci expat vol­tam, szí­ve­sen beszél­get­tem a külön­fé­le ügy­fél­szol­gá­la­to­sok­kal az érde­ke­sebb­nél érde­ke­sebb aján­la­ta­ik­ról, de ahogy integ­rá­lód­tam, úgy let­tek egy­re gya­ko­rib­bak a hívá­sok, én pedig egy­re türel­met­le­nebb. Alant három jól bevált mód­szert osz­tok meg, amik ha nem is fel­tét­le­nül jelen­te­nek töké­le­tes meg­ol­dást, egy­részt nagy­ban csök­ken­tik a prob­lé­ma nagy­sá­gát, más­részt szó­ra­koz­ta­tó­vá teszik a hely­ze­te­ket (leg­alább nekem, a hívő fél­nek kevés­bé).

Sho­uld I Ans­wer? app — sok app­li­ká­ció van, ami hason­ló­kép­pen műkö­dik (egy köz­pon­ti adat­bá­zis­ból leké­ri a hívott szá­mot, és mutat­ja, ha mások már ripor­tál­ták), de nekem ez jött be eddig a leg­in­kább. Álta­lá­ban 90%-os pon­tos­ság­gal jel­zi, hogy ki hív, és így — ha fel is veszem, nem pedig lenyo­mom — már nagy­já­ból a meg­fe­le­lő han­gu­lat­ba kerü­lök. Én nem szok­tam nagyon jelen­te­ni az új szá­mo­kat (vala­hogy azt is biz­to­san lehet), de nyil­ván az a leg­hasz­no­sabb, ha így segí­ti az ember a töb­bi­e­ket. Goog­le Play / App Store

A bolond mil­li­o­mos — egy pár évvel ezelőt­ti alka­lom­mal, egy biz­to­sí­tá­si bró­ker hívott, hogy min­den­kép­pen mond­jam meg, hol van­nak az eü-biz­to­sí­tá­sa­ink, mennyit fize­tünk, mennyit kere­sünk, mennyi­re vagyunk bete­gek stb. Nyil­ván ezek olyan ada­tok, ami­ket isme­rett­sé­günk máso­dik per­cé­ben szí­ves-örö­mest meg­osz­tok egy vad­ide­gen­nel. Ilyen­kor régeb­ben min­dig udva­ri­a­san elmond­tam, hogy köszö­nöm, nem érde­kel, elé­ge­det­tek vagyunk (néha még azt is elmond­tam, hogy az Atu­pri­nál vagyunk biz­to­sít­va), ekkor viszont vala­hogy ihle­tet kap­tam. Azt vála­szol­tam, hogy nagyon magas a biz­to­sí­tá­si díj, és most kap­tuk a leve­let, hogy még maga­sabb lesz, de ez nem baj, mert annyi­ra gaz­da­gok vagyunk, hogy már nem tud­juk hova rak­ni a pénzt, és így örü­lünk, hogy vég­re fogy egy kicsit. A vonal túl­só olda­lán Reto vagy Pao­lo vagy René láza­san lapoz­ga­tott (keres­te az a részét a hívá­sos for­ga­tó­könyv­nek, ami­kor a “mennyit fizet?” kér­dés­re a delik­vens azt vála­szol­ja, hogy “sokat, de nem ele­get”), majd egy­sze­rű­en lefa­gyott. Arról a szám­ról és attól a cég­től soha töb­bet nem keres­tek, a bel­ső CRM-rend­sze­rük­ben nyil­ván kap­tam egy “bolond” cím­két egy meg­fe­le­lő­en tar­tal­mas kom­ment tár­sa­sá­gá­ban.

A kül­föl­di - ez idei talál­mány, és rend­kí­vül szó­ra­koz­ta­tó szá­mom­ra, bár tény, hogy nem vala­mi ked­ves. A mód­szer lénye­ge, hogy miu­tán fel­vet­tem a tele­font, és meg­bi­zo­nyo­sod­tam arról, hogy megint ügy­fél­szol­gá­la­tos áldo­za­ta let­tem, elfe­lej­tek min­den helyi nyel­vet (német, angol), és csak és kizá­ró­lag magya­rul beszé­lek. Sze­ren­csé­re magyar ügy­fél­szol­gá­la­tos­sal eddig nem talál­koz­tam, az érde­kes szi­tu­á­ció len­ne, az ún. vissza­nyal a fagyi ese­te. Egy átla­gos alka­lom­mal így néz ki a beszél­ge­tés (magyar­ra for­dít­va, de a külön­fé­le nyel­ve­ket jelöl­ve a jobb ért­he­tő­ség ked­vé­ért):

  • (inter­na­ci­o­ná­li­san) Lasz­lo Mar­kert.
  • (néme­tül) Jó napot kívá­nok, a Mocs­ko­san Agresszív Biz­to­sí­tá­si Ügy­nök­ség­től kere­sem…
  • (magya­rul, köz­be­vág­va) Sze­vasz! Már nagyon vár­tam a hívá­so­dat. Mit sze­ret­nél? (fon­tos a tege­zés a köz­vet­len­ség miatt)
  • (néme­tül) Elné­zést, nem értem. Meg tud­ná ismé­tel­ni?
  • (magya­rul) Per­sze, ne hara­gudj, biz­tos a vonal sza­ka­do­zik. Mit sze­ret­nél, bará­tom?
  • (néme­tül, már kicsit ide­ge­sen) Saj­nos nem értem. Tud­na beszél­ni eset­leg néme­tül?
  • (magya­rul) Nem, jó lesz a magyar.
  • (ango­lul) Beszél ango­lul?
  • (magya­rul) Figyelj már, sem­mi gond nincs a magyar­ral, beszél­he­tünk tovább is így, engem abszo­lút nem zavar, ráérek. (fon­tos, hogy meg­fe­le­lő hosszú­sá­gú szö­veg­gel vála­szol­jak)
  • (fran­ci­á­ul) Beszél fran­ci­á­ul?
  • (magyar) Mond­juk azt pont nem, de a magyar tény­leg tel­je­sen jó.
  • (sváj­ci néme­tül, züri­chi dia­lek­tus­ban, két­ség­be­es­ve) Beszél néme­tül, ango­lul, fran­ci­á­ul vagy albá­nul? (na, itt leg­alább kide­rült, hogy hon­nan szár­ma­zik az ille­tő)
  • (magya­rul) Saj­nos nem, de sem­mi gond, mert ráérek, és szí­ve­sen beszél­ge­tek veled. Hogy vagy ma?
  • (csú­nya albán károm­ko­dás)

A fen­ti mód­sze­rek sza­ba­da­lom és jog­vé­de­lem alatt nem áll­nak, szí­ve­sen adtam őket köz­re, és jó szó­ra­ko­zást a hasz­ná­la­tuk­hoz!