Délután eszembe jutott, hogy írok egy kicsit a gombáról, mert ez egy igen érdekes téma. Kezdésnek megnéztem, hogy mit írtam eddig. Miután kiszűrtem az olyan fals találatokat, mint a blogomba vagy az Esztergomba, kiderült, hogy írtam a kefírgombáról, a kínai levesben nyomokban előforduló gombáról, illetve egy igazi gomba-élményről, ami az Olimpiában ért minket. Olyanokat írtam, mint “én utálom a gombát” meg “a gombát kegyetlenül utálom”. Ez idestova 6 éve volt, és sokáig úgy tűnt, hogy ez a véleményem kitart örökké.
Kapcsolatunk kezdetéhez sok-sok évet kell visszamennünk az időben. Nem tudom, mikor találkoztam először a gombával, mint étellel (a gombára, mint STD-re tisztábban emlékszem), de amióta emlékeim vannak, én tényleg mindig rühelltem a gombát. Rántott gombafejek, gombapörkölt, gombapaprikás, gombás pizza, nekem teljesen mindegy volt, nem szerettem. Mindig a gomba állagával és rendszertanával volt gondom: se nem puha, se nem kemény; se nem állat, se nem növény.
Egy idő után a kis Lackó úgy döntött, hogy elég is volt ebből az ismerkedésből, soha többet meg sem kóstolok semmiféle gombát vagy gombát tartalmazó ételt. Egy alkalommal, egy családi ebéd alkalmával közöltem a szüleimmel, hogy márpedig én nem eszem a gombalevesből, mert van benne gomba. Nem, meg sem kóstolom, mert van benne gomba. Persze ezt nem ilyen finoman, úriember módjára adtam elő, hanem valami rettenetes hisztivel, csökönyösséggel, kiabálással. Édesapám egy idő után megelégelte a cirkuszt, és adott nekem egy kellemes, nevelő célzatú, atyai tockost. A lendülettől én azon nyomban belefejeltem a levesbe, a gombadarabok egyenletesen eloszlottak az arcomon, aztán lassan elkezdtem kanalazni a levest. Mit mondjak, nem szerettem meg a gombát.
Teltek-múltak az évek, olykor-olykor belekóstoltam valami gombásba, elsősorban véletlenül. Aztán pár hónapja bementünk a kloteni Sparba, elmentem a hűtőpult előtt, megláttam egy tálca friss gombát, és beraktam a kosarunkba. Otthon Regi megpucolta (nem értette, mihez kezdek majd a gombákkal), én meg felkockáztam, megsütöttem, és megettem. Nem értem. (Regi se.) Az állaga még mindig a régi, félúton a növény és az állat között. És nem értem, ízlik. Azóta pedig egyfolytában gombát eszem, mint amikor valaki elkezdi enni az ételt, amitől addig évekig el volt tiltva. Volt olyan, hogy egy nap háromszor is ettem gombát. Ettem grillezett gombafejeket, gombakrémlevest, gombapörtköltöt, apróra vágott gombát sütve, karikákat pirítva. Nem értem.
Itt vagyok tehát, 30 évesen, és egyik pillanatról a másikra megszerettem a gombát. Nem tudom, van‑e ilyen betegség, de ha lenne, akkor latinul repentefungusphilia lenne a neve.
Vélemény, hozzászólás?