Napom

A mai napom már eddig is igen hosszú volt, főleg, hogy teg­nap kezdődött.

Teg­nap este volt céges BBQ, ami­től kicsit tar­tot­tam, mivel az utób­bi napok­ban igen rossz szo­ká­sos sváj­ci idő­já­rás volt. Aztán sze­ren­csé­re kisü­tött a nap, nem esett az eső, és még hideg se volt. Jót sütö­get­tünk, főleg miu­tán meg­jöt­tek az esz­kö­zök (addig műanyag vil­lá­val kel­lett for­gat­ni a Bratwurstokat).

Apro­pó, Brat­wurst (süt­ni­va­ló kol­bász): most lesz nép­sza­va­zás Svájc­ban erről. A kez­de­mé­nye­zés­nek van Face­book-olda­la, illet­ve ren­ge­teg pla­ká­ton és óri­ás­pla­ká­ton írják, hogy “Brat­würs­te legal­isi­e­ren! Ja”. Az egész­ből kb. annyit értet­tem meg, hogy van­nak bol­tok, ahol haj­na­li órák­ban lehet kap­ni piz­zát és sült kol­bászt, de mély­hű­tött piz­zát és süt­ni­va­ló kol­bászt nem. Arról fog­nak most sza­vaz­ni, hogy ez ne legyen így tovább, mert így nem élet az élet. Igen, ez jelen­leg a leg­na­gyobb prob­lé­ma. (Érde­kes­ség, hogy külön neve van a süt­ni­va­ló kol­bász­nak és a sült kol­bász­nak: ha meg­sü­töd a Brat­wurs­tot, akkor Cerv­e­la­tot kapsz. Nincs sült Brat­wurst és nincs nyers Cervelat.)

Szó­val ott hagy­tam abba, hogy sütö­ge­tés. Nem marad­tam soká­ig, 9 után nem sok­kal már itt­hon is vol­tam, mert egy német kol­lé­gám haza­ho­zott. Viszont ittam két egész doboz sört, ami miatt álta­lá­ban rosszul alszom. Így tör­tént ezút­tal is, amit tovább ron­tott az a tény, hogy haj­na­li 3 körül átjöt­tek alud­ni hoz­zánk a lányok. Szu­szog­tak, rug­dos­tak, for­go­lód­tak, ret­te­ne­te­sen pihen­te­tő volt. Fél 4 körül nem bír­tam, vissza­lop­tam őket az ágyuk­ba, sze­ren­csé­re nem ébred­tek fel. Viszont a sör, ezen és egyéb izgal­mak miatt olyan ide­ges vol­tam, hogy kép­te­len vol­tam elalud­ni. Kiol­vas­tam a’ Inter­ne­tet, kiját­szot­tam min­den játé­kot a tele­fo­no­mon, és — már fél 5 volt … Utá­na beül­tem egy kád víz­be olvas­ni, meg­bo­rot­vál­koz­tam (!), és — már fél 6 volt … Még ebé­det is tud­tam csi­nál­ni magam­nak, és így is simán elér­tem a 6:17-es vonatot …

7‑kor már hosszú per­cek óta dol­goz­tam, igen pro­duk­tív tud len­ni az ember, ha az egész iro­da­épü­let­ben nincs egy lélek sem, nem vil­log a céges chat, nem jön­nek az emai­lek. 8‑kor kez­dő­dött az első meg­be­szé­lé­sem, csu­pa német ajkú úr, bizo­nyá­ra örül­tek annak, hogy csak miat­tam kell ango­lul beszélni.

Mee­ting után volt egy míting, aztán egy másik, és dél­előtt még egy utol­só, fél 1‑ig. Utá­na volt egy mi-i-itin­gem, ami­re nem men­tem be, utá­na jött egy myting, és végül egy mïting. Ez utób­bi­nál mond­tam a kol­lé­gá­nak, hogy konk­ré­tan nem látok már a fáradt­ság­tól, úgy­hogy részem­ről elkez­de­ném a hét­vé­gét. Még jó, hogy láza­san dol­go­zott (a szó szo­ros értel­mé­ben), úgy­hogy ebben maradtunk.

Regi eljött értem, aztán ittam egy kávét (negye­di­ket), aztán elmen­tünk a Magyar Ovi­ba a lányo­kért, aztán haza­jöt­tünk, aztán nagy nehe­zen lefek­tet­tük a lányo­kat, aztán egy kicsit még dol­goz­tam (vol­na), most meg írom e fan­tasz­ti­kus minő­sé­gű posz­tot, miköz­ben a másik ablak­ban megy a Bayern — Chel­sea UEFA-szu­per­ku­pa meccs.

És még nincs este 10 — mennyi kaland vár még reám máma?