December: Karácsony, hó, advent, 16 óra túlóra egy szombaton, és rengeteg horrorfilm. Plusz még pár nem (annyira) horror az új évből, ezeket sikerült megnéznem/megnéznünk az elmúlt pár hétben.
Falling Down (1993): láttam már régen, valahogy eszembe jutott Michael Douglas bácsi, és ez a cseppet sem nyomasztó, téli hangulatot sugárzó film. Harmadszor már nem fogom megnézni, ennyi elég volt.
The Langoliers (1995): láttam is, olvastam is. Ha korábban eszembe jut, hogy három óra (!) hosszú, akkor nem nézem meg újra. De egyébként kiváló, igazi Stephen King sci-fi / thriller.
Any Given Sunday (1999): elkezdtem nézni, aztán rájöttem, hogy nem szeretem a sportfilmeket, és nem értem az amerikai foci szabályait. Abbahagytam. Aztán úgy voltam vele, hogy egyszer csak kibírom, és kibírtam. Jó film, de nekem annyira nem tetszett.
Fight Club (1999): örök klasszikus, nemrég megnéztük Regivel. Nagyon érdemes megnézni a Hollywood Hírügynökség vonatkozó youtube-videóját.
Sleepy Hollow (1999): nem láttam korábban, pedig alap. Johnny Depp végig fantasztikus, Christopher Walken arcmimikája pedig lenyűgöző, főleg a lovas snitteknél. Nagyon ajánlom.
American Psycho (2000): ezt sem láttam még. Elolvasnám a könyvet is. Nagyon tetszett, és azóta rendszeresen csókolgatom a bicepszemet. Ajánlom.
Memento (2000): fantasztikus film, megnéztem egyedül, aztán Regivel is. Nekem ez az ide-oda vágás már a Pulp Fictionnél is bejött. Ez az a film, ami minél többször látod, annál jobban tetszik (feltéve, hogy már először is tetszett). Nagyon ajánlom.
The Prestige (2006): korábban együtt láttuk Regivel, de most valamiért eszembe jutott, és megnéztem újra. Jó film, de úgy, hogy már tudtam a végét, valahogy nem annyira tetszett.
The Girl Next Door (2007): nem a 2004-es tinivígjáték, nem is a pornósorozat. Ez kérem Jack Ketchum (“Who’s the scariest guy in America? Probably Jack Ketchum.” – Stephen King) vonatkozó regénye alapján készült, egyébként igaz történeten alapuló film. Rettenetesen nyomasztó végig, időnként kőkemény horror (torture), egyébként meg thriller, dráma, miegymás. Nagyon nehéz volt megnézni, a vége pedig … Viszont egy remek film (a maga műfajában), aki az ilyet bírja/szereti, annak ajánlom.
Eden Lake (2008): hasonló műfaj, mint az előző, kicsit talán “könnyedebb”, de más szempontból keményebb. Van benne Michael Fassbender, így lehet nézni hölgytársaságban — egy darabig … Ajánlom.
Another Year (2010): ez kérem egy brit dráma. Nincs benne horror, se akció, se móka-kacagás. Beszélgetések, karakterek, nagyon jó színészek vannak. Mondanivalója is van, csak gondolkodni kell rajta, hogy mi is az. Ha nyolcadéves lennék az ELTE BTK filmtörténet-esztétika-virágkötészet szaktrilógián, akkor tiszta szívvel ajánlanám minden tankörtársamnak.
Tucker and Dale vs Evil (2010): horror is, vígjáték is, illetve talán horror-paródia leginkább. Könnyed, tényleg nagyon mókás, én végig nagyon élveztem. Ajánlom.
The Muppets (2011): a How I Met Your Motherből Jason Segel játszik benne, illetve ő is írta. Nem szeretem se a Muppet Show‑t, se a musicaleket, de összességében rendben volt. Azért nem veszem majd meg Blu-ray-en.
Ted (2012): előbb ezt láttuk, utána az előzőt, nem kicsit hajaz rá. Nekem nagyon tetszett, bár nyilván nincs benne túl mély mondanivaló. Ajánlom.
És a +1 …
Srpski Film (2010): nagyon remélem, hogy válogatott olvasóközösségem nem olvassa a blogomat; vagy ha mégis, akkor ezt a posztot; vagy ha mégis, akkor idáig már nem jutott el. Nem is szabadna erről a filmről írnom, mert annyira rémséges, annyira undorító. Ha azonban eltekintünk ezen tulajdonságaitól, akkor marad egy rettenetes horror-thriller, ami ahhoz képest, hogy szerb (!), rendkívül profin van megcsinálva. Történet, karakterek, színészek, kép, hang, minden nagyon ott van, de annyira beteg az egész, hogy azt nem lehet szavakba önteni. 104 perc hosszú rémálom, abból az idő első 2/3‑ában szinte semmi sem történik. Aztán jön az utolsó bő fél óra, és elszabadul a film. Nagyon nehéz volt végignézni: megnyomorít, elborzaszt, félelemmel tölt el. Aztán amikor már nem lehetne rosszabb, akkor meg is ríkat. Nagyon-nagyon nem ajánlom, és nem azért, mert rossz, hanem azért, mert — túl jó. Remélem, érthető. Tényleg ne nézze meg senki. Én szóltam.
Vélemény, hozzászólás?