Pár perce kaptam egy automatikus e‑mailt a Neptuntól, miszerint “jegybeírás történt”, így kijelenthetem, hogy ez a félév is befejeződött. Még egy ilyen félév, és készen is vagyunk, ha minden jól megy (kopp, kopp, kopp).
Röviden: 5/5 tárgy, 20/20 kredit.
Itt kell megjegyeznem, hogy ez a negyedik félév, de igazából az ötödik, csak az előző passzív volt. Egyszerűen nem volt annyi tárgyam, hogy gazdaságosan megérje beiratkoznom, így vártam egy kicsit.
Controlling (V, 5 kr.): ettől a tárgytól féltem egy kicsit. Controlling. Milyen neve van már, nem is magyar, gazdasági témájú is, ennyi nekem épp elég a fenntartásokhoz. De igazából erre is igaz az, amit sok más esetben írtam már: ilyen mélységben, ennyi részlettel, és legfőképpen ilyen számonkéréssel ez egy kifejezetten érdekes és tanulságos tárgy. A jegyzet is érthető volt, egyszer végig is olvastam. A vizsga felerészt elmélet (volt tételsor), felerészt gyakorlat (néhány feladat megoldás) volt, simán meg is lett (4, jó — wow). Ez is egy olyan tárgy, aminek a tematikája — legalábbis egy része — sokadik alkalommal fordult elő az elmúlt félévekben, ami egyrészről jó, mert könnyebb így, másrészről viszont azt mutatja, a tanterv mennyire átgondolatlan. (Erről talán majd a diplomázás után értekezem bővebben.)
Energetika (V, 3 kr.): ez egy érdekes tárgy, egyetlen apróbb hibája az, hogy néhány témában olyan részletekbe megy bele, amibe nem kellene. Tanultunk az elektromos hálózatokról általában, ezen belül a magyar rendszerről, kicsit a hálózatirányításról, erőművekről, szabadvezetékekről (meg voltam győzödve arról, hogy tőlem is kérdezik majd a szabadvezetékek vektorábráját, mint aputól, de nem), csupa-csupa olyan dologról, amire majdhogynem azt lehetne mondani, alapműveltség kéne hogy legyen. De volt mindenféle zárlatvédelem, hibakezelés meg olyan dolgok, amik az egyszeri hallgatóban azt a téves gondolatot táplálhatják, hogy ha ezt és ezt megtanulja, akkor tényleg érteni is fog hozzá. Nem. Én inkább csak említeném az olyan dolgokat, amikről más egyetemeken teljes (nappali!) féléveket tanulnak a diákok, mert megérteni úgysem érthetjük, használni meg inkább csak akkor használjuk a tanultakat, ha új Csernobilre vágyunk. (Remélem, érthető, mit akartam itt írni.) Lényeg a lényeg: szóbeli vizsga volt huszonegynéhány tétel alapján, volt normális segédanyag is hozzá, a jegyemet (5, jeles — hoppá) azzal magyaráznám, hogy 1.) én voltam aznap az utolsó; 2.) addig még senki sem kapott ötöst.
Feldolgozóipar (F, 5 kr.): bocsánat, de nem tudok erről a tárgyról jót írni azon kívül, hogy milyen jegyet kaptam (5, jeles — vicc). A tanárnő az órán mindenféle szöveteket és harisnyákat (!) adott körbe, azt tapogattuk, közben meg hasonló témában sztorizgatott az asztalon ülve. Majd azt mondta, hogy mindenki írjon házi feladatot, a téma: feldolgozóipar, bármi olyan dolog, ami teksztiles. Érted, írjál valamiről, tizensok oldalt, és készíts belőle prezentációt is, amit aztán elő kell adni a többiek előtt (mondjuk ez utóbbit támogatom, ha valaminek, hát ennek van tényleg értelme). Ha ezek után lett volna normális számonkérés, akkor morcos lettem volna, de sajnos (szerencsére) nem volt, az egyik ZH-kérdés például így szólt: “miről írtál a házi feladatodban?”. Kicsit úgy éreztem (-tük), hogy az 5 kredithez, illetve az ehhez tartozó 25–40.000 forinthoz képest ez a tárgy méltatlan. Mindegy, az legyen a legnagyobb problémám, hogy egy tárgy sokkal könnyebb, mint amit a neve és a súlya elsőre sugall.
Gyártástechnológia alapjai (V, 4 kr.): ettől először nem tartottam, aztán az órán (ahol egy nagyon okos tanár nagyon bonyolult dolgokat mesélt, közben pedig mindenféle esztergált alkatrészeket adott körbe) felmerült bennem, hogy mégis ebből milyen számonkérés lesz. És jogosan. Főiskolai Második egyetemi éveim legnehezebb tárgya/vizsgája volt ez, éppenhogy meglett (2, elégséges — ennek nagyon örültem). Érdekes a téma: alapvetően a gyártás, azon belül is kiemelt súllyal szerepel a forgácsolás, de ezeken kívül van még méréstechnika is (eddig már nem jutottam el a könyvben). Jó dolgokat lehetett tanulni, most már tudom, hogy mi az esztergálás, a fúrás, a gyalulás, a vésés, a köszörülés; tudom, hogy hogyan néz ki egy szerszám (elméleti) ábrája, mitől és hogyan keletkezik a forgács; és ha valaha bekerülnék egy gyárba — egy olyan igaziba, akkor nem téveszteném össze a CNC-esztergát a Xerox-nyomtatóval.
Terméktervezés (V, 3 kr.): három előadás, három tanár, néhány nehezen tanulható (pl. 150 oldalas) PPT-szerű PDF-jegyzet, nagyon tág tematika, viszont rendkívül egyszerű, józan paraszti ésszel is megoldható vizsga. Volt itt minden validálástól verifikálásig, követelmények, funkciók, szóval tényleg a téma sava-borsa. Nekem a fentiek miatt kicsit lógott a levegőben az egész tárgy, de nincs okom a panaszra: tanultam is néhány hasznos dolgot, és az átlagomat is javítottam (5, jeles — meghiszem azt). Talán kevesebb témával, kevesebb előadóval jobban össze lehetne szedni a tárgyat, és egy keményebb számonkérés sem ártana (persze most az utánam következő évfolyamok nemi szervével csapkodom a csalánt, bocs).
A mostani vizsgaidőszaknak a következő három okozata van:
Vélemény, hozzászólás?