Kategória: élet

Elér­ke­zett a “sítá­bor” utol­só nap­ja. Bő szám­ve­tés és fény­ké­pes-vide­ós beszá­mo­ló csak hol­napután lesz, addig is legyen elég annyi, hogy nagyon jó volt majd­nem min­den. Teg­nap már viszony­lag sta­bi­lan tud­tam kanya­rod­ni az eny­he lej­tő­kön, és elesés nél­kül abszol­vál­tam egy hepe­hu­pás piros (közép­ha­la­dó) pályát. A mai napon már nem boar­do­zunk, inkább a hütt­ében pihen­ge­tünk. 3‑kor indu­lunk, éjfél­re…

A teg­na­pi hóvi­hart ma szél­vi­har követ­te. Min­den pálya tisz­ta jég, mivel a szél lefúj­ta a friss havat. Majd­nem mind­egyik fel­vo­nót és pályát lezár­ták, így nagy­részt a hütt­ében pihe­nünk. Az elöbb Regi lement egy piros pályán, de nem esett baja. Jó len­ne, ha eláll­na a szél, mert ma még csak ket­tőt csúsz­tam, kel­le­ne gya­ko­rol­ni a fordulást.

Már a buszon ülünk. Kis késés­sel, de neki­vág­tunk. 650km, a cél Kap­run. Regi meg fog taní­ta­ni snow­boar­doz­ni, per­sze csak akkor, ha sike­rül min­den hoz­zá­va­lót kinn bérel­ni. De állí­tó­lag ezzel nem lesz prob­lé­ma. Huh. Ope­ra Mini: köszi. Pá.

Focik­víz nincs, mert korán kel­lett kel­ni. Sebaj. Vigyáz­za­tok maga­tok­ra, mi is megpróbálunk. Irány Kap­run!