Prága 1.

2009.06.23., kedd
A nap leg­fon­to­sabb, Prá­gá­hoz kevés­sé köt­he­tő, de annál inkább öröm­te­li híre: Regi sike­ren sze­re­pelt az állam­vizs­gán, így — hogy éke­sen szól­junk — befe­jez­te tanul­má­nya­it a Kül­ke­ren. Juhé :)

Ott vegyük fel a tör­té­net fona­lát, hogy Regi a védés után eljött értem kocsi­val, és kivitt a rep­tér­re. (Az ese­mé­nyek idő­be­li­sé­ge miatt ez volt az egyet­len mód arra, hogy ma talál­koz­zunk.) Ott aztán gyor­san elbú­csúz­tunk, Regi jobb­ra el, Laci hát­ra arc, és irány a 2A. Ott aztán kide­rült, hogy nem keve­set, hanem inkább nagyon sokat kell vár­nom, már magá­ra a becsek­ko­lás­ra is. Utá­na volt cir­ka két órám a váró­ban, ami nem csak így tűnik vég­te­len idő­nek. Ha az ele­jén nem ül mel­let­tem egy vegyes nem­ze­ti­sé­gű (a fiú talán angol, a lány magyar) pár, sem­mi érde­kes­ről nem tud­nék írni, így viszont a vesze­ke­dé­sük egy mon­da­tát elra­kom az örökkévalóságnak:
— Te min­dig hasz­nálsz dol­go­kat, de nem fog­lal­ko­zol a maintenance-szel!

Board­ing, majd busszal irány a kifu­tó­pá­lya (rég nem utaz­tam már olyan gép­pel, ami­hez a ter­mi­nál­ból kiló­gó kígyó­val lehe­tett eljut­ni), ahol nagy meg­ráz­kód­ta­tás ért: lég­csa­va­ros gép várt ránk… Én azt hit­tem, ez vala­mi nosz­tal­gia­út lesz, jó kis 60 éves gép, király — de aztán menet köz­ben kide­rült, hogy ez az új Bom­bar­di­er Q400, amit a Malév pont ilyen rövid távol­sá­gok­ra vett nem­rég. Fel­szál­lás, emel­ke­dés, kb. 20 perc repü­lés az uta­zó­ma­gas­sá­gon, aztán már indul­tunk is lefe­lé. Vic­ces-pat­to­gós lan­do­lás a vizes asz­fal­ton, aztán irány a ter­mi­nál. Köz­ben lát­tam “Prá­gát”: esett az eső, fel­hős volt az ég, fúj.

A rep­té­ren pénz­vál­tás, cso­mag­fel­vé­tel, majd egy helyi taxis hié­na úr fogott nekem egy taxit. Cse­kély 750 CZK-ért a kocsi egé­szen a hote­lig repí­tett, ahol jött a nap máso­dik meg­le­pe­té­se: a recep­ci­ós hölgy elmon­dás sze­rint “elekt­ri­szi­ti” prob­lé­mák miatt nem tud­nak engem fogad­ni. Már­mint nem csak engem, hanem még raj­tam kívül a ven­dé­gek nagy részét… Már majd­nem indul­tam haza, mikor meg­szánt, és elmond­ta, hogy fog­lal­tak nekem szo­bát 500 méter­re innen, a Bar­ce­ló nevű hotel­ben. Taxi­ba be megest, és jó más­fél per­ces utat köve­tő­en ismét meg­ér­kez­tem a (egy?) hotel­hez. Check-in itt, ezút­tal győ­ze­lem, van szo­ba, van áram, luxus ez, na.

Gyors für­dés, kipa­ko­lás, aztán fel­öl­tö­zés, és irány Prá­ga! A recin véte­lez­tem egy tér­ké­pet, kap­tam útba­iga­zí­tást, úgy­hogy 8 körül neki­vág­tam a város­nak. Irány kelet, elsé­tál­tam a met­ró­ig, ami­vel a recis hölgy sze­rint men­ni “kell”. Nos, én nem akar­tam egy­ség­su­ga­rú túr­is­ta len­ni, így gya­log indul­tam el észa­ki irány­ba. Men­tem sokat, még sem­mit se lát­tam a város­ból, de már sok volt, szó­val nyu­gat­nak for­dul­tam. Meg­ta­lál­tam a “cseh Dunát”, majd irány dél, végül pedig ismét kelet. Aki eddig nem vesz­tet­te el a fona­lat, az pont kiszá­mol­hat­ja, hogy vissza­ér­tem a kiin­du­lá­si pont­ra, fél 11 körül már újra a hotel­ben vol­tam. (Ilyen túrát se csi­ná­lok töb­bet, csak ha fizet­nek érte.)

Vége­ze­tül jöj­jön a fotó-videó rész­leg mai ter­mé­se, ne legyen olyan szür­ke ez a bejegyzés.

A hotel­szo­ba jó, bár van pár fur­csa­ság. (Az ágy­ta­ka­ró olyan szin­ten van kiéget­ve, hogy ez nem ciga­ret­te­pa­rázs nyo­ma, hanem leg­alább négy havan­naié. Szép.)

Ez volt az első hotel, innen pate­rol­tak át a Bar­ce­ló­ba. Mel­let­te egy magas ház, ami­nek nincs tete­je, illet­ve fel­ira­tok, pl. Regus.

Itt értem el a Vlta­va c. folyót. Ez egy kis öböl, yacht­ki­kő­tő­nek hasz­nál­ják. (Dur­va, hogy a Nokia E51-es milyen éjsza­kai módot tud, itt már nagyon nehe­zen lehett lát­ni szabadszemmel.)

Cir­ka 6 km-es túrám utol­só részé­ben már csak a túl­élés lebe­gett a sze­mem előtt. Ez volt az a pil­la­nat, ami­kor vég­re meg­lát­tam a hotel neon­fé­nye­it, és kiful­lad­va néma imát rebegtem.

Hol­nap (ma, szer­dán) este mun­ka utá­ni város­né­zés, ebből kifo­lyó­lag néhány nor­má­lis prá­gai kép és videó várható.