6:15: hatalmas csörömpölésre és ordibálásra ébredünk. Miután kiderül, hogy nem omlott össze a ház, és nem tört ki a III. Világháború, kiderült, hogy ismét az alattunk lakó öregasszony vette a fejébe, hogy most fogja felszámolni a lakásunkban működő szamizdat nyomdát.
6:25: a gép előtt ülök, próbálok telefonszámokat a brfk.hu‑n. Az öregasszony veri a fűtéscsövet, keresek valamit, találok egy szemüvegtokot, visszakalapálok neki. Üti, ütöm. Mármint a csövet.
6:30: felhívom a Főkapitányságot, elkérem a csepeli örs számát. Felhívom a csepeli kapitányságot, bejelentést teszek. Majd jönnek. Várunk.
7:30-ig: tévézünk, eszünk, beszélgetünk, aludni már nem tudunk, pedig milyen jó is lenne. Legalább együtt reggelizünk, ilyen se volt már egy ideje hétköznapokon :)
7:35: csöngetnek. Két fiatal rendőr srác jön be, ketten együtt nincsenek 50 évesek. Mondják, hogy mi a helyzet lenn (“mindkét öreg tiszta hülye, a tata csak fel-alá csoszog, az öregasszony meg mereszti a szemeit”), benéznek a nagyszobába, de hát a nyomdagépet elrejtettük az evőeszközös fiókba, a kiskanalak közé. Mielőtt elmennének, mondják, hogy nem kell foglalkozni velük, mondjuk, hogy nem fasza így felébredni. Abban maradunk, hogy akkor ha megint lesz ilyen, megint hívjuk őket. Deal, telefonomba kerül a “Csepeli RK” bejegyzés.

Vélemény, hozzászólás?