Blogblog, avagy nem arról, ami velem történt

Mos­ta­ná­ban nincs se időm (!), sem ener­gi­ám (ez tény­leg) a blo­go­lás­ra, ami nem jó, hiszen WPad­min ilyen­kor szo­kott betör­ni, és kitö­röl­ni bejegy­zé­se­ket, kom­men­te­ket meg ilye­nek. De majd most!

Szó­val az elmúlt két hét­ben annyi min­den tör­tént ( ugye, Regi?:) ), hogy inkább meg sem pró­bál­tam doku­men­tál­ni az ese­mé­nye­ket. Egy­sze­rű­en csak örül­tem, bol­dog vol­tam, és ez most is így van.

De hogy legyen némi cont­ent, ami még­is meg­fe­lel a life tagnek…

Ezen a héten annyi­ra nem jött össze a dip­lo­ma­le­ado­ga­tás, mint amennyi­re sze­ret­tük vol­na, de hát jobb a jövő héten, mint a múlt héten. Vagy ha nem is jobb, akkor is ez lesz. Lett 91 olda­lam, még egy­szer átrá­gom magam raj­ta, aztán töb­bet nem is aka­rom lát­ni — van­nak dol­gok, amik­re jóval büsz­kébb vagyok.

Csü­tör­tök, a majd­nem-szín­ház és a majd­nem-sörö­zés, ami azért így sem sike­rült rosszul, sőt…:)

Pén­tek, a gyű-gyű-gyű­rű­ava­tó sza-sza-szak­est, ami így utó­lag bele­gon­dol­va még job­ban sike­rült, mint amennyi­re ott érez­tem. És az after­par­ty utána…:)