Végre készen van ez a búval kedves diplomaterv. Kicsit késtem, kicsit nem olyan, mint a többieké, kicsit hosszú, de legalább kész. Nem hittem volna ezelőtt két és fél hónappal, hogy ez lesz belőle. Most így visszanézve többet tanultam magamról és úgy en bloc az egyetemről, mint a korábbi években összesen.
Az oldalszámról… Amikor elkezdtem, megcéloztam a nettó (azaz a kivonattól az összegzésig) 50-et, mert az az ajánlott minimum. Aztán egy idő után a bruttó (címlaptól a köszönetnyilvánításig) 70-et, mert Bacsinak csak 69 — mutassuk meg neki! Aztán láttam, hogy Gergő (aki szintén hallgató, de a Közgá Kerté Corvinuson, egyébként meg a volt gimis osztálytársam) szakdolgozata (amit egyébként ők úgy csinálnak az utolsó félévben, hogy pont ugyanannyi tárgyuk van, mint a korábbi félévekben) 84 oldal, úgyhogy azt lőttem be. Ez utóbbi (persze bruttóról beszélünk) egyébként is nagyon szimpatikus volt nekem, merthogy 84, mint a születési évem, hehe. Aztán meglett a 84, harcoltam is keményen a javítgatásoknál, hogy ne csorogjon át 85-be, háromszor áttördeltem, hogy jó legyen. Aztán kiderült, hogy kellene a bal oldalon 3,5‑es margót hagyni, hogy jó legyen a lefűzés, úgyhogy lett vagy 89 oldal… Na, itt feladtam, mert elsuhantam minden korábbi határ mellett. Aztán eszembe jutott, hogy Dennis Rodman, aki ugye a kedvenc kosarasam, a Bullsban 91-es mezben játszott, szóval új célt találtam… Hozzácsapraktam egy Függeléket, és már kész is volt a 91 oldal.
És mit csinál az ember, ha végre kiszabadul a Word és az Excel gettójából, merthogy befejezte a diplomatervét? Just for fun beleveti magát a Word és Excel gettójába, és csinál ilyen trendi Web2.0‑s progress diagramot.
(Aki szeretne yuppie lenni, az a dőlt betűs kifejezéseket nézze erősen.)
Vélemény, hozzászólás?