Ezeket olvastam 2025-ben

2025-ben nem olvas­tam túl sokat, de gon­dol­tam, azért meg­osz­tom a nem túl hosszú lis­tá­mat mások épí­té­sé­re / szörnyülködésére.

A szo­ká­sos lista:

• feb­ru­ár 22.: Micha­el Ende: Momo — való­szí­nű­leg azért kezd­tem olvas­ni, mert lus­ta vol­tam új e‑könyvet töl­te­ni a Poc­ket­boo­kom­ra, és ez vala­mi­ért ott volt. Nos, elég érde­kes könyv, van ben­ne min­den, talán gye­rek­fej­jel érde­ke­sebb lett vol­na, de ez már klasszi­kus, örü­lök, hogy ezt is elol­vas­tam már életemben.
• május 16.: Sand­ra New­man: Julia — hujj, ez nehéz szü­lés volt, főleg azért, mert papí­ron olvas­tam. Nekem az 1984 a ked­venc köny­vem, innen néz­ve ez az egész ötlet, misze­rint néz­zük meg Julia szem­szö­gé­ből a tör­té­ne­tet, blasz­fé­mia. Vol­tak dol­gok, amik tet­szet­tek, érde­kes­nek talál­tam, de alap­ve­tő­en nagyon nem jött be, se a kon­cep­ció, se a meg­va­ló­sí­tás, nem fogom töb­bet elol­vas­ni, de most meg­jött a ked­vem egy kis ’84-hez (néme­tül még úgy­sem olvastam).
• júni­us 18.: Háy János: A cég­ve­ze­tő — Regi aján­lá­sá­ra vet­tem kéz­be (e‑könyvként), és elol­vas­tam, igen. Tet­szett? Nos… Vol­tak ben­ne jó dol­gok, de maga a szö­veg, ahogy írva van, nekem túl hala­dó szel­le­mű, és lehet, én vagyok túl kon­zer­va­tív, nekem job­ban bejön­nek a dia­ló­gu­sok és hagyo­má­nyos for­mák (főleg mono­lóg­ban vagyok erős). Nem fogom újra­ol­vas­ni, de egyéb­ként a könyv jó.
• júli­us 23.: Richard Osman: A csü­tör­tö­ki nyo­mo­zó­klub — könnyed, talán épp ezért tet­szett nagyon, bár vol­tak (a könyv jel­le­gé­ből adó­dó) von­ta­tott részek is. Most látom a Molyon, hogy ez egy soro­zat, meg­lát­juk, rámegyek‑e még mások­ra is. A fil­met is meg­néz­tük, ret­te­net blőd.
• júli­us 24.: Rényi Ádám: Osz­tály­ta­lál­ko­zó — fan­tasz­ti­kus, nem vélet­le­nül olvas­tam el egy nap alatt (OK, nem egy 2666-ter­je­del­mű kötet, ez tény). Egyik novel­la jobb, mint a másik, néhány kicsit kiszá­mít­ha­tó, és az ele­jé­től lehet tud­ni, hogy mi lesz, de akkor is mind jó egy­től egyig.
• októ­ber 10.: Erin Meyer: The Cul­tu­re Map — rég­óta el akar­tam olvas­ni, raj­ta volt az olva­só­mon és a lis­tá­mon évek óta. Aztán 2025-ben annyi­szor vol­tam Indi­á­ban (a köny­vig 2x, utá­na még 1x), hogy szin­te szak­ma­i­lag volt muszáj. Érde­kes volt, tet­szett, néha már kicsit azért úgy érzem, hogy ebbe az egész­be a mul­ti-kul­ti beka­var, és nem fel­tét­le­nül úgy van, ahogy Erin anno látta.
• novem­ber 2.: Michel­le Wild — Jó sze­re­tők — ami­kor Krasz­na­hor­kai meg­kap­ta a Nobel-díjat, úgy vol­tam vele, el kell vala­mit olvas­nom tőle, mert eddig egy betűt nem lát­tam belő­le. Fel is men­tem egy áru­ház olda­lá­ra, ahon­nan a köny­ve­ket szok­tam besze­rez­ni, és meg­néz­tem, tartanak‑e a dru­szám­tól vala­mit. Nem volt sem­mi, így beren­dez­tem letöl­tés alap­ján a köny­ve­ket, és ez volt az első, ami nem angol­ta­nu­lás vagy prog­ra­mo­zás volt. Sze­rin­tem kije­lent­he­tő, Michelle‑t meg nem sért­ve, hogy talán azon a ská­lán, ahol Krasz­na­hor­kai az omega, ez a ked­ves ex-por­nós az alfa… Egyéb­ként a könyv jó szar, réme­sen meg­ír­va, de időn­ként talán pont ezért kife­je­zet­ten szó­ra­koz­ta­tó is. Sen­ki se olvas­sa el, de tényleg!
• novem­ber 8.: Rényi Ádám: A bez­zeg­gye­rek és más fel­nőtt­me­sék — ld. fenn, ez is szu­per, és most látom, hogy van még egy köny­ve, az Eri­ka néni, akkor arra is rámegyek.
• novem­ber 27.: Halász Rita: Mély leve­gő — nem írtam min­den könyv­nél (pl. a poreszos­nál nem vélet­le­nül), de ez is, mint sok más, Regi aján­lá­sa, aki­nek pedig Krisz­ti­na bará­tunk ajánl köny­ve­ket. Kicsit nehe­zen indult be, de utá­na annyi­ra bedur­vult, hogy ágy­ban fek­ve, olva­sás köz­ben szin­te kapasz­kod­nom kel­lett… Érde­kes kon­cep­ció, ahogy a gye­re­kes anyu­ka hir­te­len rácsú­szik a… min­den­ki olvas­sa el szé­pen, hogy mire és hogyan, érdemes!