Teraszkert 2023 v0

Ma csa­lá­di­lag kifosz­tot­tuk a Coop Bau+Hobby‑t Jum­bót, hogy a magyar­or­szá­gi sza­bad­sá­got köve­tő sváj­ci tavaszt meg­lo­va­gol­ván növé­nyek­kel népe­sít­sük be a teraszt. A bevá­sár­lást köve­tő­en pedig anyu­kám segí­tett min­dent szé­pen elül­tet­ni, köszi.

Még tavaly vet­tem két boros­tyánt (ami­kor egy­más­sal har­col­nak, az az Ivy League, kac-kac), amik szé­pen meg­nőt­tek. Egy idő után jött az ötlet, hogy legye­nek fel­ló­gat­va egy ilyen erkély­lá­dá­ban, mert az szép. Tény­leg, csak vélet­le­nül rossz irány­ba lóg­tak, és ez zavart. Ettől még nem kel­lett vol­na kiszá­rí­ta­nom őket, de talán így áll­tam raj­tuk bosszút. Mind­egy, vala­hogy sike­rült kinyír­nom a leg­el­len­ál­lóbb növényt, nem baj, vet­tem három kicsit, és ezek jól lóg­nak majd.

Van egy nagyobb fűsze­res álló láda, ami­ben volt már min­den, manap­ság pedig első­sor­ban a mara­dék föld lera­ka­ta. Itt már több telet élt túl két ruti­nos ver­seny­ző, a bal fel­ső sarok­ban a pet­re­zse­lyem, a jobb fel­ső­ben pedig a roz­ma­ring. Ők kap­tak most két fia­tal és fel­tö­rek­vő titánt, a snid­lin­get (bal­ra) és a kakukk­fü­vet (nem bal­ra). Mivel hely és föld van elég, remé­lem, jól ellesz­nek mind.

Itt egy (szó sze­rint) bim­bó­zó sze­re­lem kibon­ta­ko­zá­sát lát­hat­juk, az apró olasz bazsa­li­kom és a már most bru­tá­lis mére­tű sváj­ci men­ta között. Remé­lem, nem lesz átpor­zás után vala­mi rémes új hib­rid, hanem két erős növény, amik segí­te­nek majd abban, hogy a piz­za mel­lé legyen mojito.

Az egész terasz­kert lénye­ge a 3 láda / 6 tő para­di­csom. Ez a ket­tő egy sár­ga bogyós és egy hosszú­kás cse­resz­nyés típu­sú. Ők elég picik még, de lesz­nek még méte­re­sek bőven.

Itt van egy nor­má­li­sabb mére­tű és egy szí­nes bogyós faj­ta, egy­sze­rű­en gyö­nyö­rű­ek már most.

Ők lesz­nek a kok­té­los faj­ták, vélet­le­nül mind­ket­tő ugyan­olyan, szó­val ők parikrek.

Néhány éve ültet­tek a lányok boszor­kány­or­ra­kat, amik­ből egy maradt végül élet­ben, és lett belő­le egy szép juhar­fa-kez­de­mény. Mel­let­te a másik fűsze­res láda, ami­ben nő egy kis golyó­ból méh­le­ge­lő, illet­ve a most ülte­tett kori­an­der. Iste­ni finom, tavaly saj­nos egy távo­li roko­nát ennek kiszá­rí­tot­tam vélet­le­nül. Idén majd job­ban vigyá­zok, ígérem.

Ez egy szép virág, fut­ni fog, nagy­ra nő. Anyu­kám vet­te Regi­nek anyák nap­já­ra, hát nem cuki?

Ő pedig az egyet­len nem jum­bós szer­ze­mény, a Veg and the city-ben volt chi­li. Azért érdek­lő­döm most a chi­li iránt, mert meg­ta­lál­tam Gab­ko chi­li­jét (gabkochili.hu), és ez ihle­tet adott.

Min­den új növény mulcs­ágyon áll, a gyö­ke­rek (ez most nem szleng) alatt finom és új uni­ver­zá­lis föld, felet­te nagy­részt mara­dék föld, amit nem dob­tam ki. Remé­lem, mind­egyi­kük elé­ge­dett lesz a kör­nye­zet­tel és a társasággal.

(Ezt a bejegy­zést 100%-ban iPho­ne-on írtam, nem volt egy­sze­rű, főleg amíg rájöt­tem, hogy csök­kent­sem a képek méretét.)