Home Automation Project v1

Aki ismer, az tud­ja, hogy én alap­já­ban véve egy mér­nök­em­ber vagyok. Min­dig van nálam egy col­stok (csak leír­ni nem tudom), ács­ce­ru­za (a magyar nyelv­ben az egyet­len szó, ami­ben elő­for­dul a CSC-betű­kom­bi­ná­ció, ha leszá­mít­juk a pöcs­cen­tit, mert az csú­nya szó) és fázis­ce­ru­za (sokat vet­tem már éle­tem­ben, de egyik sem fogott). Ennél már csak az nagyobb tri­vi­a­li­tás velem kap­cso­lat­ban, hogy sokat és ered­mé­nye­sen programozom.

Ami­kor szem­be jön velem egy prob­lé­ma, min­dig pró­bá­lok egy iga­zi, mér­nö­ki meg­ol­dást talál­ni rá. A világ szá­mom­ra nem más, mint egy komp­lex rend­szer, amit fel kell nyit­ni, meg kell érte­ni, job­bá kell ten­ni. CPU-val, elekt­ro­mo­tor­ral, kismegszakítóval.

Volt nekünk egy komoly gon­dunk a háló­szo­bá­ban. Az egyik szek­rény­nek szo­rult a két alsó fiók­ja, és hiá­ba WD40-eztem újra meg újra, a fa és a zok­nik min­dig beszív­ták maguk­ba a kenő­anya­got. Nem­egy­szer csúsz­tam el magam is a saját cipőm­ben belül, mert által volt ázva a zok­nim. Prob­lé­ma, ami mér­nö­ki meg­ol­dá­sért kiált!

Vet­tem egy Rasp­ber­ry Pi‑t, dró­tok, ellen­ál­lá­sok és kon­den­zá­to­rok ter­mé­sze­te­sen kor­lát­lan szám­ban áll­nak a ren­del­ke­zé­sem­re. Kel­lett még pár kap­cso­ló, szen­zor, mik­ro­fon, pot­mé­ter és egy jóko­ra pese. Eze­ket kínai web­áru­há­zak­ból fil­lé­re­kért lehet besze­rez­ni. Miköz­ben érkez­tek az esz­kö­zök, a koráb­bi, szal­vé­tá­ra fel­vá­zolt kap­cso­lá­si raj­zot bevit­tem AutoCAD-be.

Ami­kor meg­jött min­den, neki­áll­tam, és egy vasár­nap dél­után, ami­kor Regi elvit­te a gyer­me­ke­ket az öku­me­ni­kus isten­tisz­te­let­re, össze­for­rasz­tot­tam min­dent a 40 éves, szov­jet, más érin­tés­vé­del­mi osz­tály­ba sorolt for­rasz­tó­pá­ká­val. Egy kicsit még hazár­dos, de alap­ve­tő­en jól működik.