Horror

Nem tudom, miért, de vala­hogy az utób­bi pár évben rákap­tam a hor­ror­fil­mek­re. Koráb­ban ret­te­ne­te­sen fél­tem az ilye­nek­től, emlék­szem arra, ami­kor fényes nap­pal néz­tem A kör c. fil­met, és elta­kar­tam a sze­me­met. Erre már csak nevet­ve tudok vissza­gon­dol­ni, haha!

Amennyi­re emlék­szem, Regi ter­hes­sé­ge alatt szok­tam rá a hor­ror­ra, nem mint­ha ennek bár­mi­hez is köze len­ne, de kro­no­ló­gi­a­i­lag tény­leg ekkor kezd­tem. Aztán meg­szü­let­tek a lányok, és ami­kor béké­sen aludt a csa­lád, akkor én meg­néz­tem olyan alko­tá­so­kat, mint pél­dá­ul Az embe­ri száz­lá­bú, az Ördög­űzés Emily Rose üdvé­ért és más hason­ló ocsmányságokat.

Itt kinn, Zürich­ben tető­zött a hor­ror­film­né­zé­si őrü­le­tem, egy nap alatt meg­néz­tem a Salo, avagy Sodo­ma 120 nap­ját, a Gro­tesz­ket és a Can­ni­bal Holo­ca­us­tot. Azóta befic­cent A texa­si lánc­fű­ré­szes mészár­lás, a Fűrész 3D, a Hol­tak haj­na­la, és most fogom meg­néz­ni a Rose­ma­ry gyer­me­két. Rémes.

Van olyan hor­ror­film, ami­nek a hatá­sá­ra át tud­nék áll­ni mond­juk a musicalekre?