1984 van

(…) meg kell őriz­ni a Párt csal­ha­tat­lan­sá­gát. (…) Azt is jelen­ti ez, hogy soha nem ismer­he­tő be sem­mi­fé­le vál­to­zás sem az elmé­let­ben, sem a poli­ti­kai vonal­ve­ze­tés­ben. Mert aki meg­vál­toz­tat­ja véle­mé­nyét vagy éppen a poli­ti­ká­ját, gyen­ge­ség­ről tesz tanúságot.

(Geor­ge Orwell: 1984 — Szíj­gyár­tó Lász­ló for­dí­tá­sa, ld. itt)

Egy pozi­tí­vu­mot azért min­den­kép­pen lehet emlí­te­ni a mos­ta­ni kor­mány­zat­tal kap­cso­lat­ban: olvas­ták az Orwell 1984-ét. Sőt, nem csak olvas­ták, de — ahogy az a fen­ti rész­let­ből is lát­szik — bizo­nyos ese­tek­ben kézi­könyv­ként használják.

Kide­rült erről a sze­ren­csét­len Pali bácsi­ról, hogy pla­gi­zált. Beis­me­ri? Nem. Bocsá­na­tot kér? Nem. Vik­tor kije­len­tet­te évek­kel ezelőtt, hogy soha sem hazu­dott. (És nyil­ván azóta sem.) Igaz? Nem. Ha egy­szer “meg­tör­né­nek”, és azt mon­da­nák: “bocs, mi is elkúr­tuk”, akkor utá­na milyen garan­cia len­ne arra, hogy leg­kö­ze­lebb nem hibáz­nak? Sem­mi. Ezért nem fog­ják egy­szer sem beis­mer­ni sem­mi­lyen téve­dé­sü­ket sem. Ez az egyet­len dolog, ami­hez ragaszkodnak.

Ezért van iga­zá­ból az egész ország nagy szarban.