A szervdonorságról

Fur­csa, hogy Magyar­or­szá­gon kevés a szerv­do­nor, annak elle­né­re, hogy defa­ult­ból elvi­leg min­den­ki az. Szó­val nem kell fel­aján­la­ni, hanem ha meg­hal vala­ki, akkor elvi­leg a szer­ve­it fel­hasz­nál­hat­ják. Gya­kor­la­ti­lag viszont sok­szor azt mond­ják a hoz­zá­tar­to­zók, hogy inkább ne hasz­nál­ják a szer­ve­ket, hanem temes­sék el a halot­tal. Fur­csa.

Szó­val ha úgy esne, hogy én nem dönt­he­tek a szer­ve­im­ről (mert meg­hal­tam), de még lehet­ne hasz­nál­ni őket vala­mi­re, akkor haj­rá, vihe­tik. Tény­leg, komo­lyan.

(Egyéb­ként innen jutott ez most — megint — az eszem­be. És itt van egy kal­ku­lá­tor, amely sze­rint $4000-et érek hol­tom­ban, ezt mond­juk keves­lem.)

3 Replies to “A szervdonorságról”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *