Egy hetet késtem, de megígértem, hát itt van az utolsó “kvebeki” bejegyzés. Illetve talán nem is az utolsó, mert van még egy csomó videó, azokat is meg lehetne vágni. Majd meglátjuk.
A hazaút címszavakban: vasárnap dél körül indultam, a kvebeki reptér (ami a találó YQB névre hallgat) kellemes, igazán barátias hely volt, én ilyen kicsi és takaros repteret még nem is láttam. Ráadásul volt ingyen wifi, ezt mindenhol díjaztam. Montrealba az út rövid és gyors volt, kb. háromnegyed óra az egész. A montreali nemzetközi reptéren (ez a YUL) volt három órám, amit wifikereséssel és duty free shopok látogatásával töltöttem, ez utóbbiban több sikert értem el, mert az egyik helyen véletlenül csak az olcsóbb árucikket kellett kifizetnem, mert elszámolták magukat. Aztán jött a nagy repülés, ezúttal nem Lufthansával, hanem Swissairrel, de ez csak annyiban különbözött az odaúttól, hogy nem volt akkora szabadság a filmnézésben. CET szerinti reggel hat körül szálltunk le, a budapesti gépig volt még jó hat óra, így hát bevetettem magam a belvárosba — elmentem vonattal a főpályaudvarra, majd végigsétáltam a Bahnhofstrassén a Zürichi-tóig. Aztán átmentem egy hídon, és a Limmat túlpartján visszasétáltam a pályaudvarig. (A lenti videó itt készült.) Jó volt nézelődni kicsit, bár a végére az időeltolódás miatt (is) eléggé elfáradtam, és a gép indulásakor már eléggé zombiszerű voltam. Aztán du. 2‑kor leszállt a gépem Ferihegyen, és hazaértem fél óra alatt. Vége.
Vélemény, hozzászólás?