World Cup 2010, avagy a 4–2‑3–1 diadala

Ígé­rem, most utol­já­ra írom le azt, hogy mek­ko­ra király vagyok, de hát mit tegyek, tény­leg nagy szó, hogy elta­lál­tam, hogy 1. ESP, 2. NED, 3. GER. Nem kell gra­tu­lál­ni, tény­leg. Király. Van bizo­nyí­té­kom is.

No, akkor most elég is lesz ennyi önfé­nye­zés, tér­jünk a trágyrgy­ra.

Ez a VB min­den volt, ami csak foci­val kap­cso­lat­ban elkép­zel­he­tő: izgal­mas, unal­mas, drá­mai, vic­ces, gonosz, alat­to­mos, tak­ti­kus, erő­sza­kos, kont­rás, letá­ma­dós, passzo­lós, ível­ge­tős, lab­da­tar­tós, pont­rú­gá­sos, meg­pat­ta­nós, idő­hú­zós, rek­la­má­lós, bün­te­tős, kiál­lí­tós, leses, és még való­szí­nű­leg van pár jel­ző, amit ide lehet­ne biggyesz­te­ni. Ha vic­ces akar­nék len­ni, akkor azt mon­da­nám, hogy ez az egy hónap pont jó volt arra, hogy kitölt­se az űrt a magyar baj­nok­ság szü­ne­té­ben, hehe. Júli­us végén foly­ta­tó­dik a bohó­zat (ejtsd: NB1), az az iga­zi foci.

De kanya­rod­junk vissza a VB-hez, mert a Föld lakos­sá­gá­nak jelen­tős része van olyan sze­ren­csét­len hely­zet­ben, hogy esé­lyük sincs a magyar fut­ball köve­té­sé­re (se TV-ben, se a sta­di­o­nok­ban). Marad nekik a VB, ugye. Elemezzünk!

Ahogy azt a cím­ben is írtam, egy­ér­tel­mű, hogy tak­ti­ka­i­lag miről marad emlé­ke­ze­tes ez a VB: a 4–2‑3–1‑es fel­ál­lás­ról (bocs, kapu­sok, de ti min­dig kima­rad­tok, ld. Four­Fo­urT­wo, nem pedig One­Fo­ur­Fo­urT­wo). Csak meg kell néz­ni a három érmes csa­pat fel­ál­lá­sát, és lát­já­tok, miről beszélek.

Eze­ken az ábrá­kon az is tök jól lát­szik, hogy a néme­tek ját­szot­ták leg­in­kább táma­dó­lag, a hol­lan­dok véde­ke­ző­leg, a spa­nyo­lok meg olyan aurea medi­oc­ri­tas-jel­leg­gel ezt is, azt is.

Négy
Adva van a klasszi­kus négy védős fel­ál­lás, mind a négyen egy vonal­ban helyez­ked­nek el szé­pen. A szél­ső­hát­vé­dek a kívá­nal­mak­nak meg­fe­le­lő­en alap­vo­nal­tól alap­vo­na­lig fut­ko­rász­nak, bár inkább azt mon­da­nám, hogy az egyi­kük inkább elő­re, a mási­kuk inkább hát­ra ját­szik. Közé­pen jel­lem­ző­en ruti­nos és/vagy össze­szo­kott hát­vé­dek dol­goz­nak, a magas­ság annyi­ra nem szem­pont. Ez jelen­leg annyi­ra elter­jedt, hogy már szin­te unal­mas, komo­lyan mon­dom, hogy vissza­sí­rom a Seb­ők Vili Matthäus-féle söprögetőket.

Ket­tő
Két véde­ke­ző közép­pá­lyás: a poszt a ’90-es évek talál­má­nya, mind­egyi­kük tisz­te­let­be­li apja Cla­ude Makél­élé pári­zsi lakos. Az itt meg­for­du­ló játé­ko­sok igen szé­les ská­lán mozog­nak, a tech­ni­kás Sch­we­ins­teiger­től a böl­lér van Bom­me­lig van itt min­den. Ami szá­mom­ra fur­csa, hogy úgy tűnik, a véde­ke­ző közép­pá­lyá­sok sora az, ami a fut­ball evo­lú­ci­ó­ja során egy­re inkább hízik. 20 éve még nem volt itt sen­ki, 10 éve köve­tel­mény lett egy hosszú­lá­bú labdaszerző/zongoracipelő, most meg már min­den­ki ket­tő embert is ját­szat itt. Ha min­den így megy tovább, az évszá­zad köze­pé­re a védő­sor is elfogy, hogy 8 Vie­i­ra Cam­bi­as­so-klón szűr­hes­se az ellen­fél táma­dá­sa­it. Szép új világ!

Három
Itt vég­re van némi vál­to­za­tos­ság, ahogy azt már fen­tebb is jelez­tem. Közé­pen adva van az ún. irá­nyí­tó, aki kva­li­tá­sa­i­tól és a tak­ti­kai uta­sí­tá­sok­tól füg­gő­en mély­ség­ből vagy köz­vet­le­nül a tizen­ha­tos­nál roha­moz­va pró­bál­ja fazon­ra szab­ni csa­pa­ta táma­dó­já­té­kát. A szé­le­ken már érde­ke­sebb a hely­zet, itt elő­for­dul csa­tár­ból nevelt, véde­ke­zés­re is alkal­mas szél­ső (Kuyt), egy­lá­bú csel­gép (Rob­ben), és a spa­nyo­lok­nál olyan szél­ső, aki nem is szél­ső, és nem is a szé­len ját­szik (Ini­es­ta). Ami nekem meg­le­pő volt, hogy a spa­nyo­lok csil­la­ga (a másik két csa­pat tra­péz­ba ren­de­zi a közép­pá­lyá­so­kat) az ered­mény szem­pont­já­ból mennyi­re sike­res volt a táma­dóbb (GER) és véde­ke­zőbb (NED) szel­le­mű közép­pá­lyák ellen is. Hiá­ba, tény­leg ez az arany középút.

Egy
60 év alatt elju­tot­tunk az öt csa­tár­tól egé­szen az egyig, de volt már olyan, hogy egy se volt (ld. E. Koe­man-féle magyar válo­ga­tott, csa­tá­runk: Husz­ti Sz. — no com­ment). Ami a fur­csa, hogy az az egy nem az a hagyo­má­nyos cen­ter, aki oda­kí­ván­koz­na, hanem egy nyik­haj srác, aki oldal­vo­nal­tól oldal­vo­na­lig kol­bá­szol, vissza­lép a lab­dá­kért, és egy kicsit se magas. Ennek oka való­szí­nű­leg az, hogy egy erős, magas, nem annyi­ra tech­ni­kás (közép)csatár nem von­ha­tó be annyi­ra az össze­já­ték­ba, ha meg csak ível­get­nek neki, akkor sem­mi értel­me a varázs­lás­nak a közép­pá­lyán. Én még­is azt mon­dom, hogy ami ide kel­le­ne, az vala­mi olyas­mi, mint Ibra­hi­mović, még akkor is, ha for­mán kívül van, eliga­zolt az Inter­től stb. Ibra, tovább­ra is te vagy az egyik ked­ven­cem, főleg azért, mert lát­szik az arco­don a fut­ball irán­ti alázat :)

4–2‑3–1‑szuperválogatott
Csak az érmes csa­pa­tok­ból válo­gat­va, min­den­fé­le kom­ment nél­kül, íme:
Casil­las — Ramos, Piqué, Mer­te­sa­c­ker, Lahm — Alon­so, Sch­we­ins­teiger — Mül­ler, Sne­ij­der, Rob­ben — Villa