Metrópótló

Rég nem volt már értel­met­len bejegy­zés, ha magu­kat a bejegy­zé­se­ket nem nézzük.

Teg­nap egy lány a Deák téren meg­kér­dez­te tőlem, hogy mer­re van a temp­lom. Mond­tam neki, hogy ott föl, aztán jobb­ra-jobb­ra, és ott. Sze­rin­tem meg­ta­lál­ta, pedig a végén még bal­ra is kel­lett for­dul­ni, ugye.

Teg­nap pedig nem járt a met­ró a Deák és a Nagy­vá­rad között, így Regi sie­tett a meg­men­té­sem­re autó­val. Egy meg­ál­ló a met­ró­pót­ló­val a 40 fok­ban nekem épp elég volt.

Elkezd­tem megint Mol­do­vát olvas­ni. A “Méhed­nek gyü­möl­cse” című, könnyed­nek sem­mi­képp sem nevez­he­tő kis­re­gény után most éppen “A magá­nyos pavi­lon” van soron, aztán utá­na szép sor­ban sok-sok továb­bi könyv. Vic­ces, két hete, ami­kor a pad­lá­son gube­rál­tunk keres­gél­tünk, elő­ke­rült sok könyv­vel teli doboz. Kide­rült, hogy Regi apu­ká­já­nak — aki­ről eddig is tud­tam, hogy nagy Mol­do­va-rajon­gó — csak olyan Mol­do­va köte­tei van­nak, amik nekem nem. Szó­val most (vég­re?) nem har­mad­szor-negyed­szer olva­som el ugyan­azt a novel­la­gyűj­te­ményt, hanem úja­kat fedez­he­tek fel.

Egyéb­ként nem vagyok hit­hű kom­mu­nis­ta, mielőtt még vala­ki azt hinné.

Végül, de nem utol­só sor­ban sze­ret­nék min­den­kit emlé­kez­tet­ni arra, hogy most nyár van és zaj és nap­sü­tés és hőség.