MiZo, a szátok íze szerint

Mai máso­dik témánk nem más, mint a tej.

Tör­té­ne­tünk kb. 1 hónap­ja kez­dő­dött, mikor Regi (és Nusi) a cse­pe­li Tesz­kó nevű sza­tócs­bol­tot vásár­lás cél­já­ból fel­ke­res­te. Bevá­sá­rol­tak min­den­fé­lét, töb­bek között egy kar­ton (12 x 1 liter) 1,5%-os, UHT‑s, tég­la­do­bo­zos MiZo tejet. Haza­vit­ték, ugrunk az időben.

Pár nap­pal később elfo­gyott a koráb­bi, szin­tén MiZo tejünk, így hát az új kar­tont is felbontottuk.

Kinyi­tot­ták az első dobozt, Lász­ló szá­já­hoz emel­te a tejet (igen, ilyen ame­ri­ka­i­a­san), és nagyot húzott a fehér ital­ból. A követ­ke­zők­ben Lász­ló már átkoz­ta mohó­sá­gát, és pró­bál­ta gyo­mor­tar­tal­mát a mos­dó­ba rak­ni, ugyan­is a tej igen erő­sen rom­lott volt, minő­sé­gét tekint­ve leg­alább­is. És büdös.

Regi­na és Lász­ló nagy egyet­ér­tés­ben öntöt­ték ki a tejet, értet­le­nül néz­tek egy­más­ra: rom­lott, bon­tat­lan UHT tej? Miaf…? No sebaj, min­den csa­lád­ban elő­for­dul az ilyes­mi. Nosza, fel is bon­tot­ták a követ­ke­ző dobozt, Lász­ló ezút­tal óva­to­san kor­tyolt a fehér arany­ba. (Háhá.) Az ered­mény hason­ló: a tej rom­lott, sava­nyú, irtó­za­tos. Ezt is kiöntötték.

Még aznap, egy­más­tól füg­get­le­nül fel­hív­ták a MiZo 80-as fogyasz­tói vona­lát, hogy ott meg­ér­tő füle­ket talál­ja­nak. Rész­ben sike­rült is, mert fel­vet­ték az ada­ta­i­kat, bocsá­na­tot kér­tek, meg­ígér­ték, hogy maj­szol­nak.

Aztán soká­ig sem­mi, idő­köz­ben kidob­tunk még egy-két tejet, néhány viszont cso­dák cso­dá­já­ra iha­tó­nak bizo­nyult. Teg­nap pedig kap­tam egy pos­tás­cet­lit, hogy aján­lott, tér­ti­ve­vé­nyes, hipi-szu­pi levél vár rám a pos­tán a “Solemizo”-tól. Siet­tünk is oda: hát­ha jött vala­mi nagy aján­dék­cso­mag, sűrű bocsá­nat­ké­ré­sek, miegy­más. Ehhez képest ez jött:

Ked­ves Mar­kert Lász­ló And­rás részére!

Saj­ná­lat­tal érte­sül­tünk róla, hogy ter­mé­künk fogyasz­tá­sa nem szol­gált tel­jes meg­elé­ge­dé­sé­re, hiszen cégünk irány­el­ve, hogy tel­jes szol­gál­ta­tást nyújt­son. A ter­mék­kel kap­cso­la­to­san a szük­sé­ges minő­sé­gi intéz­ke­dé­se­ket és ellen­őr­zé­se­ket ter­mé­sze­te­sen megvizsgáljuk.
Bízom ben­ne, hogy ter­mé­ke­ink­be vetett bizal­ma nem ren­dült meg, így a jövő­ben is szí­ve­sen kipró­bál­ja új ter­mé­ke­ink egyi­két. Az eset­le­ge­sen fel­me­rü­lő kér­dé­se­i­re, pedig az ingye­ne­sen hív­ha­tó 06–80-82–82-82 zöld szá­mon kap­hat felvilágosítást.

Remé­lem tovább­ra is ter­mé­ke­ink vásár­ló­ja marad.

Tisz­te­let­tel:
Major Var­ga Éva
Mar­ke­ting igazgató

Drá­ga Éva! Engem nem zavar, ha vala­ki nem tud helye­sen írni. Az se zavar, hogy az ille­tő egy ekko­ra cég­nél mar­ke­ting igaz­ga­tó ÉS nem tud helye­sen írni. Az se zavar, hogy még vélet­le­nül se írt vala­mi olyas­mit: bocsá­nat, elqszúr­tuk. Engem az se zavar, hogy ebben az ország­ban min­den el van cseúsz­va, még egy nyo­mo­rult UHT‑s tej is rom­lott (egyéb­ként 2009. már­ci­us 4‑éig jó, elvi­leg). De az már zavar, ha egy ilyen “bocsá­nat­ké­rő” levél­nek két mon­dan­dó­ja van: 1.) paraszt, vedd tovább­ra is a szar MiZo ter­mé­ke­ket; 2.) paraszt, vedd majd később is a szar, új MiZo termékeket.

Nagy­já­ból ennyi a szto­ri. Havi szin­ten kb. 3000 forin­tot köl­töt­tünk eddig MiZo-cuc­cok­ra, ezen­túl meg 0‑t fogunk. Ez van.