Az öreg bácsi és az emós srác

86-os busz, megyünk a Csá­szár-Kom­já­di uszo­da felé. Öreg bácsi meg­in­dul dur­ván, áttör az embe­re­ken az ajtó felé, majd ott szem­be­ta­lál­ja magát az emós sráccal.

Öreg bácsi: Hé, jelez­nék! Sze­ret­nék leszállni!
Emós srác: …
Öreg bácsi: Jelez­nék! Nem tudok jelez­ni! Hé!

Mert­hogy az öreg bácsi az ajtó­ra erő­sí­tett gomb­bal akar­ta leszál­lá­si szán­dé­kát jelezni.

Emós srác: …

Mert­hogy az emós srác ájpo­dot hall­ga­tott, így a fen­ti “pár­be­széd­ből” nem sokat hallott.

Öreg bácsi: (ráz­za az emós srác vál­lát) Le aka­rok száll­ni! Hé!
Emós srác: (kihúz­za a fül­du­gót) He? Akkor nyom­ja meg a gombot.

És az emós srác rámu­tat a másik nyo­mó­gomb­ra, az öreg bácsi kapasz­ko­dó kezé­től 15 centiméterre.

Öreg bácsi: (nemér­tős) Hogy? Hol? Mi?

Vég­re meg­lát­ja a gom­bot. Meg­nyom­ja, jól.

Öreg bácsi: (dohog) Hát, nem is hall sem­mit! Be van dug­va a füle! Tök süket!
Emós srác: … (tény­leg nem hall sem­mit, mert vissza­dug­ta a fülhallgatót)

Öreg bácsi leszáll. Emós srác marad. Függöny.