Ezeket olvastam 2024-ben

Az idei év első felé­ben sokat, utá­na jóval keve­seb­bet olvas­tam, de így is sike­rült 12 könyv, havi átlag egy. Ami­kor janu­ár köze­pén meg­volt a 3. könyv, azt hit­tem, vala­mi dur­va mennyi­sé­get fogok idén könyv­ből (is) maga­mé­vá ten­nem, de aztán bein­dult min­den­fé­le egyéb tevé­keny­ség (ezek­re majd vissza­té­rek egy másik bejegy­zés­ben), emi­att keve­sebb időm maradt.

A szo­ká­sos lista:

• janu­ár 2.: Agat­ha Chris­tie: Adven­ti kri­mik — kará­cso­nyi aján­dék volt, iga­zi könyv, papí­ron. Én régen is szí­ve­sen olvas­tam a művész­nő köny­ve­it, és ebben sem csa­lód­tam, nem vélet­le­nül adott el több pél­dányt mil­li­ó­ban szá­mol­va, mint ahány olva­só­ja lesz ennek a blog­nak valaha.
• janu­ár 8.: Kepes And­rás: Két macs­ka vol­tam — szin­tén kará­csony­ra kap­tam, de e‑könyvként. Kepes nyil­ván jól ír, érde­kes tör­té­ne­tet mesélt el. Ben­nem egyéb­ként min­dig lesz némi ellen­ér­zés azok­kal szem­ben, akik alap­ve­tő­en újság­író­ként érkez­tek a könyv­írás­ba, ennek nem tudom az okát, de ez tény­leg jó könyv volt.
• janu­ár 17.: Delia Owens: Ahol a folya­mi rákok éne­kel­nek — atya­ég, micso­da regény ez… Álta­lá­ban nem 68 éve­sen szok­ták az embe­rek meg­ír­ni az első köny­vü­ket, de ha még­is, az azért nem lesz olyan best­sel­ler, amit majd­nem 20 mil­lió pél­dány­ban adnak el. Ez pedig pont egy ilyen könyv. A lebi­lin­cse­lő nem meg­fe­le­lő kife­je­zés, vala­mi olyan elké­pesz­tő vilá­got ír le és olyan egye­di módon, hogy az még az olyan, évi akár 12 köny­vet is elol­va­só szak­ér­tő­nek is simán bele­ke­rül a top 5 leg­jobb köny­vé­be, mint én. A végén sír­tam, máig emlék­szem, ahogy feküd­tem a nap­pa­li­ban a kihúz­ha­tós kana­pén, mert én let­tem vol­na a soros az alvás­ban (ne Médi mel­lett, ugye), de nem tud­tam alud­ni, és vala­mi­kor éjjel fejez­tem be. Zseniális.
• feb­ru­ár 21.: Step­hen King: Tün­dér­me­se — com­bos Step­hen King-könyv, már jó rég nem olvas­tam tőle sem­mit, pedig az egyik ked­venc szer­zőm volt. Meg­fo­gott a világ, ez az egész itt is, ott is, kicsit Strang­er Things, de azért nagyon King-féle módon. Jó könyv sze­rin­tem, a mes­ter szint­jén meg­fe­le­lő ipa­ros­mun­ka, de pont az elő­ző után nyil­ván annyi­ra nem tet­szett, főleg, hogy majd­nem 600 oldal.
• már­ci­us 9.: Jor­dan Bel­fort: A Wall Street Far­ka­sa — kegyet­len sza­rul meg­írt könyv, de mivel a film­adap­tá­ci­ót nagyon sze­ret­tem, el akar­tam olvas­ni. Egy beteg ember bete­ges köny­ve, ami nyil­ván olyan, ami­lyen­re szá­mí­tot­tam — gyenge.
• már­ci­us 24.: Lisa Jewell: A föld nyel­te el — ez viszont jó könyv, tet­szett, de nem az a könnyed esti olvas­mány, az biz­tos. Dur­va téma jól bemu­tat­va. Ezen is sír­hat­tam vol­na, de erős maradtam.
• ápri­lis 25.: Ste­fa­no Bot­to­ni: A hata­lom meg­szál­lott­ja — szé­pen bemu­tat­ja a tol­vaj g. tör­pét, nem egy olvas­má­nyos kötet, de azért élvez­tem. A sok szép­iro­da­lom közé néha be-becsú­szik egy ilyen, és ez pont jó volt áprilisra.
• május 4.: Est­her Perel: Affér — a nagyon fel­ka­pott szer­ző máso­dik köny­vét kezd­tem el, mert ennek volt ábé­cé sze­rint előbb a címe. Érde­ke­sen sze­di össze és mutat­ja be a meg­csa­lás külön­fé­le mód­ja­it, mi-hogy-mer­re, moti­vá­ció is, sze­rin­tem min­den­ki olvas­sa el, megéri.
• júli­us 15.: Vla­di­mir Nabo­kov: Loli­ta — nem 40 éve­sen, két tini­lány (és egy har­ma­dik leány­zó) apja­ként akar­tam elol­vas­ni. Már több évti­ze­de a lis­tá­mon volt, tizen- vagy huszon­éve­sen más­hogy esett vol­na ezen átmen­nem, mint most. Klasszi­kus, de a nehéz faj­ta, és nem az olvas­má­nyos­ság miatt nyil­ván. Dur­va téma, és nem is vagyok ben­ne biz­tos, hogy egy ilyet meg kell vagy meg sza­bad írni, de most már leg­alább tudom, hogy mi ez. Újra nem fogom töb­bet olvas­ni, és abban sem vagyok biz­tos, hogy a fil­met megnézném‑e.
• augusz­tus 24.: Kru­sovsz­ky Dénes: Leve­lek nél­kül — érde­kes kis kri­mi volt, tet­szett a vidé­ki világ, az embe­rek, a fő tör­té­net és a mel­lék­szá­lak is. Nem egy haj­té­pős, lete­he­tet­len faj­ta, de jól meg­írt, kor­rekt regény.
• októ­ber 4.: Est­her Perel: Sze­ret­ke­zés fog­ság­ban — az Affér­hoz hason­ló­an ez is érde­kes volt, és a témá­ból adó­dó­an még rele­ván­sabb is, aján­la­tos min­den­ki­nek elol­vas­nia, aki tar­tós pár­kap­cso­lat­ban él — vagy ezt szeretné…
• decem­ber 26.: Camil­la Läck­berg: Kakukk­fi­ó­ka — az évet ezzel a svéd kri­mi­vel zár­tam. Ahogy lát­szik, majd’ három hónap kel­lett a bő 300 olda­las könyv­höz, nyil­ván sok min­den mást is csi­nál­tam, de ez is mutat­ja, hogy ez inkább a “ha már elkezd­tem, nem hagyom abba”-kategória, és nem pedig vala­mi lete­he­tet­len remek­mű. A regény vége egyéb­ként jó, helyé­re kerül­tek a dol­gok. Vic­ces az is, hogy az évet Agat­ha Chris­tie-vel kezd­tem, és a “svéd Agat­ha Christie”-vel, Camil­la Läck­berg­gel fejez­tem be. Véletlen?