Ahogy írtam Twitteren, eladósorba kerül anyukám háza, ahol 2000 és 2007 között én is éltem. Ebből az alkalomból úgy döntöttem, hogy engedek a nosztalgikus érzelmeknek, és az i.com-ról lelopott, rossz minőségű és vízjeles képekkel virtuális sétára indulok, és mindegyikről írok néhány emléket.
Ez a ház elején.Ez meg a terasz.Ez itt már a kert, illetve egy pici része látszik, főszerepben az ún. futófolyosó és a trombitafolyondár. Anno nem voltam egy nagy házimunkás, kutyaszart talán ha kétszer szedtem (de biztosan legalább százszor meséltem el a hőstettet), és a fűnyírásaim száma is limitált volt. De ezek közül egyet a blogon is megörökítettem. A másik emlék a kocsibeálló kapcsán jutott eszembe ( a képen jobbra): egy alkalommal igen fáradt voltam, amikor a Suzukival ki akartam állni tolatva. Kuplung, R, nagy gáz, BUMM! Igen, elfelejtettem elhúzni a tolóajtót, szerencsére nem lett nagyobb baj. Ugyanebben a légtérben vágott hozzá Ricsi barátom Zsolti barátomhoz (vagy fordítva?) egy sörösüveget az egyik házibulin, de nem találta el. Nem is olyan régen pedig itt szakadtam be az egyik korhadt deszkán a szerelőaknába (mert olyan is van).Ez már a ház, bejárati ajtóstul, tükrös szekrényestül. Az ajtó relatíve új, az intelligens szakember eredetileg fordítva rakta fel (hogy rossz irányba nyíljon, a belső és fehér része legyen kívül), de aztán inkább azt szereltettük ki és fordítva be, minthogy az összes bútorunkat vittük volna a kertbe. Anno itt szerettünk bele a házba, amikor beléptünk, és megéreztük a kövön a padlófűtés melegét. Azon a térelválasztón nagyon jól lehet tárolni telefont, pénztárcát, én mindig ott raktároztam ezeket.Itt az étkező és az étkezőszekrény. Ez már egy új verzió, ideterveztetve. Az előző bútor, amit még a Havannáról hoztunk magunkkal, évtizedekig szolgált. Még azzal történt egy apróbb baleset, amikor a szekrény mögötti kukába próbáltam kidobni valamit, behajoltam mögé innen (lustaság?), és stabilitásomat biztosítandó megkapaszkodtam — egy polcban. Ami nem bírt ki engem, így leszakadt, rajta az összes tányérunkkal. Pontosan 13 tört össze, így hát vehettünk egy új étkészletet. Ezen az asztalon volt aztán minden, leginkább ettünk, de kártyázni is kiváló.Ez pedig a konyhából való ki- és belátás. Régen áltéglás botlív volt, most már ilyen szép fehér. Én sokat ezen a ponton (a konyhában) nem álltam, inkább a nappaliban látható kanapén fetrengtem rendszeresen.De azért olyan is volt, hogy főztem, amire itt a blogon is van bizonyíték. Itt készítettem tejföllel omlettet, ami nem sikerült, és egyre rosszabb lett, ahogy növeltem a tejföl mennyiségét. De itt történt apukám tejes története is: felrakta a tejet forrni, amíg elment valahova. Darab idő multán (pár órával később) sűrű füstre és egy elszenesedett lábasra ért haza, utána napokig szellőztettünk.Itt tévéztünk, sokat. Rászoktattam anyukámékat a Barátok köztre, majd amikor már elkapta őket a szer, én abbahagytam, ők meg nézték tovább évekig. Van ez a szép asztal, a különböző fakkokban különböző tengeri herkentyűk kiszáradt porhüvelyei leledzenek, a megfelelő mennyiségű és minőségű homokágyon, erre anno igen büszke voltam.Szép ez a lépcső, régebben — a korlátok nélkül — azért eléggé balesetveszélyes volt, főleg idősebbeknek (a nagymamám miatt csináltattuk meg). Mivel a lépcsőben nincs padlófűtés, nyilván, hogy én mindig ott ültem, és hűtöttem a seggemet (de volt erre a célra rendszeresített ülőpárnám is). Ebből a szögből jól látszik, hogy az étkezőasztalnak vannak lábai, azokon áll, nem levitál.Anyukám vette ezt a masszázsfotelt apukámnak, én is igen sokat masszíroztattam megfáradt, idős gerincemet benne. Mögötte látszik a dzsungel, amivel mi a kanapé és az ablakok közötti űrt töltöttük ki.A lenti háló, légkondi, beépített tükrös szekrény, szőnyegpadló. Emlékeim szerint én itt csak korlátozott alkalommal aludtam, de az mind nagyon jó volt, pl. részegen és/vagy másnaposan, buli után (néha alatt). Ez nekem mindig illusztris szoba volt.A földszinten van még fürdő- és/vagy zuhanykabin. Régen csak egy sima kád volt, én abban órákat töltöttem el olvasgatva. Voltak egymást követő napok, amikor az ébredést követően rögtön fürdőköntösbe bújtam, lejöttem áztatni hab testem, majd a habokból kikelve újra köntös, pár óra számítógépezés, gyors esti fürdés, és alvás. Ez a napirend egyébként sok mindent megmagyaráz a tinédzseréveimből.A lépcsőház, balra a pincébe, jobbra az emeletre lehet jutni. Az is nagyon tetszett nekünk, amikor mentünk fel, és nem recsegett-ropogott alattunk, olyan stabil volt. Kata és Zizi imádtak ezen mászkálni, ücsörögtek rajta, rohantak fel és le.Az emeleti vécé. Beköltözésünk után az egyik éjszaka arra keltünk, hogy nem áll el a víz, ez egy szép (hajnali) emlékem, de azóta már minden ki lett cserélve. 2007 elején, amikor egyszerre voltam HK-alelnök és megbízott HK-elnök, elkezdtem szedni a Lenkei-féle vitaminokat, hogy bírjam a pörgést (akkor még nem volt pénzem szintetikus kábítószerekre). Ettől 40 fok feletti lázam lett, és reggeltől estig fostam. Itt.A zuhanyzó, most már üvegfallal, régen nem volt semmi, szépen ki is pacsáltam minden zuhanyzásomnál. Mivel én inkább fürdős voltam, régen keveset használtam, de amikor gyerekestül hazalátogatunk, akkor itt zuhanyzunk.Szeretem ezeket a könyvespolcokat, sok könyvet olvastam innen. Ott a Tarzan-sorozat, balra innen a Stephen King-könyveim, jobbra a kortárs magyarok, alul a lexikonok (a dobozból kipakoltuk, ugyanígy lesz majd bedobozolva). Szerettem itt is fetrengeni, van tetőablak, szépen süt be a nap nyaranta.Itt is van lépcső, úgy lehet lemenni ebbe a kettő fenti hálóba (a harmadik innen hátra-jobbra). Nem mondom, hogy nem rúgtam bele sose ezekbe a lépcsőkbe, de aztán raktunk fel éjjeli fényt, és az segített. Amikor gimnazista voltam (és lázadó), sokszor ugrottam le halált megvető bátorsággal. Itt, jobbra is van könyvespolc, mert abból sose elég.Na, én itt voltam gyerek. Régen ebben a szobában aludtam, aztán amikor anyuék leköltöztek, akkor a másik szobában aludtam, ez pedig a “dolgozóm” volt. Ebben a székben végtelen időt töltöttem, hajnalig tanultam, és így lett minden ZH‑m és vizsgám jeles. Na jó, nagyon keveset tanultam, de a diplomamunkát tényleg itt írtam nagyrészt, de leginkább Warcraft III-mal játszottam. Amikor rettenetesen rossz webfejlesztő lettem, akkor azokat a “munkákat” is itt követtem el. Itt blogoltam régen mindig, amikor még nem volt laptomom, csak egy jó öreg asztali gépem. Az egyik házibuli után reggel fura hangokat adott ki a gép. Kinyitottam a CD-meghajtót (régen volt még ilyen, ha valaki emlékszik), és két lemezt találtam egymáson, elég rosszul néztek ki. Hát még a CD-tok, amit valaki hamutartónak használt. Ha mostanában hazamegyünk, itt szoktunk Regivel aludni (próbálni).Most ez a gyerekszoba, itt szokott Kata és Zizi aludni. Régen én aludtam itt, egy szép nagy franciaágyban, sőt, itt aludtam először együtt Regivel (ha a Suzuki első ülése nem számít). Most már van légkondi itt is, mint az előző szobában, régen még nem volt ilyen luxus.
Ez a ház, ezt áruljuk most. Csak anyukám lakja, neki egy “kicsit” túl nagy. A lakószinteken túl van pince és padlás is, hátul kétbeállós garázs, elöl és hátul is kert, tárolók, terasz, alatta még kutyaól is. Nekem sok szép emlékem volt itt, ahogy ez a fenti — nem teljes — felsorolásból is látszik. Mókás volt, amikor 2000 elején beköltöztünk, én utána nem sokkal utaztam a kórussal Amerikába, így én kétszer költöztem be, kétszer szoktam meg a házat. Hiányozni fog, de ideje elköszönni.
Nálam vagy anyukámnál lehet érdeklődni.
Comments
3 hozzászólás a(z) “Eladó a szigethalmi házunk” bejegyzéshez
boro
Ebben a házban buktunk le Balázzsal az igen titkos kapcsolatunkkal :D Ha már lebuktunk, együtt is maradtunk, ennek is — mármint a lebukásnak — van már lassan 16 éve.
Vélemény, hozzászólás?