Csirke (mostanában minden poszt címe egy szó, érdekes)

Nincs is jobb annál, ha a sütést és a per­ver­zi­tást úgy kom­bi­ná­lod, hogy az egy­részt tár­sa­dal­mi­lag elfo­ga­dott, más­részt meg finom.

Grill­csir­ke sörösdobozon
A kibe­le­zett, viszony­lag nagy csir­két, meg­pu­co­lod, besó­zod, sza­lon­ná­val meg­spé­ke­led — csak a szo­ká­sos. Fogsz egy doboz sört — ese­tünk­ben Beck’s, mert az volt itt­hon, felét meg­iszod, a másik felét egy tál­ká­ba öntöd, adsz hoz­zá bor­sot, grill‑, piz­za- vagy gyros­fű­szert, jól elke­ve­red. Az üres sörös­do­bozt ala­po­san elmo­sod, a fel­ső részét néhány helyen hús­tű­vel kilyug­ga­tod. A sörös-fűsze­res cucc felét vissza­ön­töd a doboz­ba, a másik felét egy tep­si­be töl­töd. Veszed a csir­két, és mint­egy ráül­te­ted a doboz­ra — azért kell viszony­lag nagy csir­ke, hogy a doboz jól bele­fér­jen. Ha ügyes vagy, akkor meg tudod állí­ta­ni az álla­tot, hogy ne dől­jön el. Elő­me­le­gí­tett, 200 fokos sütő­ben sütöd meg, 10 per­cen­ként meg­lo­cso­lod a saját levé­vel, egy órán belül ropo­gós piros­ra sül. Figye­lem! A doboz­ban levő sör (sze­rin­tem) nem iha­tó, de ínyen­cek nyu­god­tan meg­ihat­ják — kike­ver­ni biz­tos nem kell.