A farm, ahol élünk

Nagyon jól esett, hogy az elő­ző poszt­ra ilyen sokan kíván­csi­ak vol­ta­tok, több, mint 150 egye­di láto­ga­tót von­zott be a blog múlt szom­bat óta! Ez elég löke­tet ad ahhoz, hogy áll­jam a sza­vam, és tény­leg min­den héten új poszt­tal jöj­jek, mert amúgy ilyen téren baro­mi lus­ta vagyok. De tény­leg, csak ott­hon több, mint 15 füze­tecs­kém van, ami­be az elmúlt 25 év alatt elkezd­tem nap­lót írni, az első oldal kivé­te­lé­vel üres mind.. Na majd most!

Vasár­nap dél­előtt vég­re el tud­tunk men­ni négyes­ben sétál­ni, ennek örö­mé­re elő­ször meg­mász­tuk a Rafz egyik olda­lán lévő hegyet, ahon­nan szép kilá­tás nyí­lik a köz­ség terü­le­té­nek kb. 80%-át elfog­la­ló fais­ko­lá­ra, ami mel­lett mi is lakunk és így sétánk jelen­tős része is fákon-bok­ro­kon keresz­tül vezet.

Innen bemen­tünk a köz­pont­ba, ahol épp folyt az anyák napi brunch (itt egy hét­tel később tart­ják). Ezt Rafz­ban úgy kell elkép­zel­ni, hogy a fais­ko­la kb. 500 nm-es csűr­jé­ben sör­pa­do­kon mulat­nak dél­előtt tíz­kor az anyu­kák sör és virs­li mel­lett, miköz­ben a sarok­ban tel­jes pucc­ba vág­va húz­za büsz­kén a talp­alá­va­lót a helyi 50 fős rezes­ban­da, akik mögött egy szin­tén tel­jes dísz­be öltö­zött bácsi len­ge­ti ren­dít­he­tet­le­nül a köz­ség zász­la­ját. Fotó­kat nem mer­tünk csi­nál­ni. Viszont a csűr olda­lá­ban volt egy régi, hasz­ná­la­ton kívü­li ben­zin­kút új szerepben:)

A hét első fele ezek után elég­gé döcö­gős­re sike­rült, Zizin a még ott­hon kapott 15 hóna­pos oltás miatt előbb a láz jött ki, majd a rube­o­la-sze­rű kiüté­sek, úgy­hogy emi­att és a rossz idő miatt egész nap a lakás­ban marad­tunk (rész­le­te­ket erről nem írok, mert ez nem kis­ma­mab­log, lényeg hogy elég­gé meg­ter­he­lő volt mind­hár­munk­nak). Csü­tör­tö­kön viszont Zizi job­ban lett, az idő is kez­dett javul­ni, és Laci is itt­hon volt, mert Áldo­zó­csü­tör­tök itt ünnep­nap, úgy­hogy gon­dol­tuk, ez egy töké­le­tes alka­lom, hogy a lányok­ról készít­hes­sünk néhány sztár­fo­tót a tar­tóz­ko­dá­si enge­dély­hez. Ehhez töké­le­tes hely­szín­re lel­tünk a helyi vas­út­ál­lo­más fotó­fül­ké­jé­ben, ami viszont utá­na ott lezajlott..

Ami­kor egyen­sú­lyo­zol azon az idi­ó­ta for­gó­szé­ken jobb­ra kidől­ve hogy ne lát­szódj a képen, köz­ben tar­tod a tíz­ki­lós gye­re­ket a magas­ba, mint az Orosz­lán­ki­rály ele­jén Sim­bát, hogy épp bele­passzol­jon a feje abba kis piros kör­be, és a mara­dék nem lévő kezed­del pedig pró­bá­lod a figyel­mét a kame­ra felé irá­nyí­ta­ni leg­alább arra a három másod­perc­re..  Majd ezek után az auto­ma­ta kedé­lye­sen köz­li, hogy har­mad­já­ra sem felelt meg a kép a sváj­ci iga­zol­vány­kép-nor­mák­nak, és buk­tál nyolc fran­kot.. Mind­ez két gye­rek­kel, meg­fi­zet­he­tet­len.  Ott ron­tot­tam el végül, hogy a lányok fény­ké­pez­te­té­se után köz­vet­le­nül csi­nál­tat­tuk meg rólam a képe­ket, az ered­mény egy ideg­rán­gá­sos albán beván­dor­ló képé­re hajaz, arcán népe tör­té­nel­mé­nek összes szen­ve­dé­sé­vel. Sem­mi gond, készült rólam már rosszabb is, pél­dá­ul az útle­vél­ké­pem, ami­ről még a min­den­ki­vel flör­tö­lő egyip­to­mi határ­őr is azt mond­ta, ami­kor meg­lát­ta, hogy “not a good picture”.

Dél­után ismét sétál­tunk egyet, ezút­tal a másik olda­lon lévő erdő­be, ami egy agyag­bá­nyá­hoz vezet, és kilá­tás nyí­lik róla a havas Alpokra:

A szom­bat elég tömény volt, egész nap taka­rí­tot­tunk. Vala­mi­ért pozi­tív hatás­sal van az ember­re tisz­ta­ság­má­nia szem­pont­já­ból az, ha min­den apró hibá­ért a lakás­ban és a ház­tar­tá­si kütyük­ben kifi­zet­he­ti a gatyá­ját a főbér­lő­nek, úgy­hogy hét­vé­gén min­den csi­li­vi­li:) Ennek örö­mé­re csi­nál­tunk pár képet a lakás­ról, hogy mire szá­mít­hat az, aki egy sváj­ci szán­tó­föld köze­pén akar lakást bérelni:

A nagy taka­rí­tást meg­ün­ne­pe­len­dő, dél­után Laci meg­mu­tat­ta nekünk Züri­chet. Elég tömény élmény első­re, de azt hiszem meg tud­nám szok­ni:), bár kis­gye­rek­kel egy­ér­tel­mű hogy Rafz a jobb válasz­tás. Remél­he­tő­leg azért leszünk majd ott is ele­get, hogy kite­gye­nek az élmé­nyek majd egy külön poszt­ra valót:)

Hála  a BL-dön­tő­nek, nem sike­rült éjfél előtt befe­jez­nem a mai beszá­mo­lót, cse­ré­be itt egy bónusz kép a szö­ké­si útvo­na­lat ter­ve­ző lányok­ról, és egy videó egy szok­vá­nyos vacso­rá­ról, az elmúlt hét­ről. Jóéjt mindenkinek!