3. napom a fagyos napos Kanadában

Gyor­san eltelt, mert elég­gé sok fel­adat volt mára, az ebéd­szü­net­ben viszont tény­leg volt egy más­fél órás város­né­zés, vagy inkább “helyi lát­vá­nyos­sá­gok meg­te­kin­té­se futó­lé­pés­ben”. Hogy ez a kép itt, a bal olda­lon jól néz­zen ki, illet­ve hogy kielé­gít­sem azon olva­só­i­mat, akik mér­he­tet­len vágyat érez­nek ahhoz, hogy fran­ci­á­ul tanul­ja­nak, leírok még egy szép, fran­cia mon­da­tot. Les jambes en l’air, comme une femme lub­ri­que, brû­lan­te et suant les poi­sons, ouv­ra­it d’u­ne façon nonc­ha­lan­te et cyni­que son vent­re plein d’ex­ha­la­i­sons. Aki első­nek kita­lál­ja, hogy mi ez, kap egy hűtő­mág­nest. (Komcsy-nak még jövök egy Chi­vas Regal­lal, Jós­ká­nak vala­mi spé­ci vod­ká­val, Ger­gő­ék­nek meg egy jófaj­ta bor­ral, ezek sin­cse­nek elfelejtve.)

Ami­ket ma megtudtam:

• A hegy­te­tőn van egy nagy épü­let, az most hotel, nem egy olcsó hely (mon­dom ezt egy Mar­ri­ott­ban lak­va). Előt­te-mel­let­te min­den­fe­lé ása­tá­sok van­nak, kere­sik annak az úrnak a föl­di marad­vá­nya­it, aki bő 500 éve meg­ala­pí­tot­ta Que­bec helyén álló fran­cia koló­niát.
• Van itt is sik­ló, de lehet, hogy az ása­tás miatt nem megy annyira.
• Ha teg­nap kitar­tóbb let­tem vol­na, akkor simán elér­tem vol­na egy lép­csőt, ami­vel leküzd­het­tem vol­na a folyó és a hely közöt­ti pár­száz méte­res szintkülönbséget.
• Van Cita­del­la, ami nem olyan régi, az ango­lok épí­tet­ték, és jelen­leg is hasz­ná­lat­ban van. Reg­ge­len­te van őrségváltás.
• Kve­bek­kel szem­ben van Lévis, és van egy szi­get is a közel­ben, ami Orleans név­re hallgat.
• Min­den szom­ba­ton van tűzi­já­ték, per­sze erre­fe­lé nincs árvíz.
• Min­den vécé U‑alakú ülő­kés, és nincs ilyen kis terasz, na, tud­já­tok, hogy minek.
• Que­bec algon­ki­nul (indi­á­nul) azt jelen­ti, hogy “ahol a folyó szűköül”. Milyen szép!

Mind­járt fél 8, és dön­te­nem kell, hogy

1. bemen­jek a városba;
2. lemen­jek az edzőterembe;
3. lemen­jek a medan­szé­ba (azt hiszem, így ejtik);
4. hesszel­jek a szobában.

Iga­zá­ból vásá­rol­nom is kel­le­ne, mert ott­hon hagy­tam a vita­mi­no­kat, ami gyász; és a bőr öve­met, ami tra­gé­dia, mert végig kitolt has­sal pec­ke­sen kell mász­kál­nom, hogy ne essen le a gatyám.

Aki nem sze­re­ti a lis­tá­kat és a tör­lé­se­ket, az nem élvez­te ezt a mai bejegyzést.

• Bocsá­nat.