Szervízben

A minap (igazából szerintem egy hónapja, csak lusta vagyok) kigyulladt az autóban a “service due” felirat, és mit volt mit tenni, bejelentkeztünk (Regi jelentkezett be) szervízre. Semmi extra, 80’000 km körül járunk, és eltelt egy újabb év.

Egy keddi napon reggel nyolc órára voltam hivatalos a közeli AMAG (ez a svájci Porsche Hungária) kirendeltségbe. Nem kis túra ez, a mellékelt rajzon jól látszódik, micsoda távolságokról van itt szó.

Kicsit késtem, mert 7:57 körül léptem ki a lakásból. Leparkoltam a szervíz előtt, bementem, bejelentkeztem. Az egyik szervizes úr szinte azonnal fogadott, hellyel kínált, és elkezdődött a tárgyalás. Ilyenkor szépen végigmegyünk egy listán, mit cserélnek, mi mennyibe fog fájni, mi van ingyen (pl. a mosás és a takarítás!). Akármit kérek, mindig 1000 frank körül jön ki, úgyhogy én ilyenkor csak fájdalmasan harapom a számat belülről. (Egyébként végig németül beszéltünk, “hochdeutsch-ul”. Az albán-svájci úrnak nagyon gyöngyözött a homloka, mert ilyenkor nem sviccelhet.) Azt hittem, hogy végeztünk, de nem, felhívott még valakit a back office-ban, és komolyan tárgyalni kezdett. Mivel ez már sviccül volt, csak a kötő h-kat értettem. Gyorsan vége lett a hívásnak, és jó híreket kaptam: mivel megbízható (és balek) ügyfél vagyok, ezért nem kell 5-re visszaérnem, hogy helyben fizessek, hanem küldik majd a számlát és a csekket postán, plusz később is elhozhatom az autót. Hoppá, meg vagyok becsülve rendesen. Megköszöntem, végülis minél később adom ki a pénzt, annál többet kamatozik nálam. (Mondjuk Svájcban, a negatív kamatláb országában, lehet, hogy ez hülyeség.) Megint eljátszottuk a szokásos játékot (Kérek-e jegyet? – Nem, itt dolgozom a sarkon túl. – Hehe, az közel van.), aztán besétáltam dolgozni.

Fél hat körül indultam a kocsiért. 5 perc alatt odaértem, és gyorsan meg is kaptam a kulcsot. Hogyan? Ez egy nagyon érdekes processz. Mivel megbízható ügyfél vagyok, ezért nem kell helyben fizetnem, és nyitvatartási időn túl is el tudom hozni a kocsit. Ehhez be kell menni az előtérbe (ami nyitva van), ahol van egy ún. kulcskiadó automata. Itt az embernek be kell adnia egy kódot, és akkor a gép kiköpi a kulcsot. Namármost. Nem akarok belemenni a részletekbe, mert mégiscsak magyarok is olvassák ezt a blogot (a svájci kollégák sokat reklamálnak, hogy milyen unalmas), de legyen elég annyi, hogy a kód, amit adtak, igen egyszerűen kideriválható az autó tulajdonosából. Ez azért is vicces, mert a kocsiban az anyósülésen ott van a forgalmi engedély is, ami kb. adásvétel esetén simán gazdát cserél. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha nálad van az autó, a kulcsa és a forgalmija, akkor 1.) a tied 2.) most vetted, és viszed átiratni 3.) most loptad, és viszed átiratni. Mindegy, itt ez simán belefér. Beültem a kocsiba, szépen letakarították belül és lemosták kívül. Persze sikerült a hátsó üléseket lehajtva hagyni, rajta a kihajtogatott ikeás dobozok (mert kerekeket is hoztam cserére), nyilván annyi eszük már nem volt, hogy ott is kiporszívózzanak. A külső mosásról meg annyit, hogy fél óra múlva kezdett esni az eső.

Visszamentem az irodához, leparkoltam szépen, dolgoztam még egy kicsit, és utána elegánsan hazahajtottam a kocsival. Így közlekedik egy igazi úr!

One Reply to “Szervízben”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *