Hegyet hágék, ötöt lépék

(Tudom, hogy “lőtőt lépék”, a cím direkt más.)

Tegnap Miki kollégámmal úgy döntöttünk, hogy rendezünk egy kiscsoportos osztálykirándulást. Kocsiba vágtuk magunkat, és meg sem álltunk Luzernig.

Luzern egy gyönyörű város, 80.000 lakosa igazán örülhet annak, hogy ilyen körülmények között tengetheti svájci életét. A HB-nál raktuk le a kocsit, onnan indultunk meg a Kapellbrücke irányába, amiről annyit kell tudni, hogy Európa legidősebb fatetejű hídja – lenne, ha nem égett volna le 1993-ban egy cigarettacsikktől (!). Állítólag benne van a Világ 100 csodájában is, most keresgéltem egy kicsit, de nem találtam olyan listát, amin rajta lenne. Egyébként tényleg szép, ügyesen helyreállították, a padlás pedig tele van festményekkel. Azt mondjuk nem értem, hogy miért átlósan visz át a híd a Reuss folyón, biztos túl sok volt a fa.

Kapellbrücke Kép @ KB
Virág @ KB Kilátás

A Kapellbrücke megtekintése után elindultunk lefelé a folyó mentén, az egyik oldalon igényes piac (zöldség, sajt, méz), a másikon pedig rettenetesen izgalmas bolhapiac volt. Itt találtunk egy másik fahidat, amit Spreuerbrückének hívnak, és igazából pont ugyanaz, mint a Kapellbrücke, csak kisebb, kevesebb a turista, és nincs kiírva, hogy “tilos a dohányzás”.

Spreuerbrücke

Luzernnek van egy Váci utcája is, nem kevés bolttal és gyönyörű épületekkel. A városnézés után visszaindultunk a pályaudvarhoz, ahol mindössze 5 és fél frankért (ez tényleg olcsónak számít) ettünk egy-egy hotdogot. Nekem hiányzott az ebéd utáni kávé, ezért kerestem egy automatát, hogy ott koffeint vételezzek. Találtam is egyet, ez a tipikus tekerős készülék, ahol beadod, hogy mit szeretnél, és a spirál alakú izé kitekeri neked a terméket. Volt is benne dobozos kávé 2,50-ért, nosza, be is dobtam 4 frankot. Beütöttem a kódot, kidobta a kávét – és kiírta, hogy “credit: 4.00”. Hm! Néztem, hogy mit lehetne még lootolni, találtam is snack kolbászt, beütöm a kódját, kidobja, “credit: 4.00”. Hm, hm! :) “Vettünk” még egy jegesteát, csokigolyót, gumicukrot, csokit, és még mindig “credit: 4.00”. Na, itt pofátlanul megpróbáltuk kivenni a visszajárót, nem sikerült, annyi baj legyen. Még jó, hogy volt nálam hátizsák. Szóval ha valaki ingyen kávéra vagy nasira vágyik, ajánlom a luzerni pályaudvar automatáját, olcsón meg lehet úszni. :)

Ezután autóval tovább haladtunk Alpnach irányába, ahonnan a Pilatusbahn indul fel a hegyre. Megvettük a retúrjegyet (68 frank!), volt még egy óra, úgyhogy kiültünk sörözni a tó partjára. Ekkora hegyek között ekkora tó, azért ezt a látványt még szoknom kell. A Pilatusbahn a legmeredekebb vasút (igazából fogaskerekű) a Világon, nagy élmény az utazás, egészen addig, míg bele nem gondolsz, hogy mi lenne, ha nem üzemszerűen megindulna lefelé…

Stég Pilatusbahn
Nagy a jókedv

Kb. fél óra az út felfelé, a 2100 méter magas Pilatusra. Hiába volt meleg, napsütéses idő, a sok felhő miatt nem lehetett messzire ellátni. Mivel sportemberek vagyunk, nem elégedtünk meg a Pilatussal, áttúráztunk a Tomlishorn nevű csúcsra (ld. Endomondo route). Bevallom, én piszkosul féltem, nem vagyok egy nagy hegymászó, így nekem még ez a 0-s nehézségű túra is kemény volt. Az a lenti kép, ahol állok a buckán, nos ott mögöttem egy méterrel konkrétan egy százméteres szakadék volt. (Persze minek félni, úgysem látszott a mélység, mert minden ködös volt.)

Pilatuson Félelem és reszketés
E'repü't! Hotel

Még visszafelé felmentünk a Pilatus “igazi” tetejére is, ahonnan jó időben ellátni egészen a Jungfrauig. Ebben a ködben el lehetett látni egészen a lépcsőn feljövő japán turistákig, ennyi. De a panoráma szép volt így is.

Panoráma
Panoráma

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *