Ciki

Mint azt bizo­nyá­ra min­den­ki ész­re­vet­te, nem volt lon­do­ni blo­go­lás. Nem ért meg nekem napi £15-öt az, hogy legyen net a szo­bá­ban, vagy órán­ként £6‑ot ugyan­ez a lobby-ban. (Nem értem, hogy miért kell min­de­nért fizet­ni, és miért kell min­de­nért ennyi­re sokat fizet­ni, főleg a szál­lás árá­nak tudatában.)

Szó­val pén­te­ken haj­nal­ban haza­ér­tem, és ez jó.

Nem lesz­nek képek meg vide­ók, mert mind­egyik uncsi len­ne. Csak ez az egy, itt.

Az ott én vagyok, aztán a nagy épü­let a lon­do­ni Shell Cent­re, végül pedig a Lon­don Eye. Ez utób­bi azért érde­kes, mert az egyet­len lon­do­ni neve­ze­tes­ség, ami­re sike­rült eljut­ni, mivel min­den más már (rég) bezárt, mire végez­tünk a tréningen.