HUN — MAL 3–0

Tehát teg­nap vol­tunk meccsen. Min­dent össze­vet­ve: kicsit jó, kicsit rossz volt.

Eddy-ékkel talál­koz­tunk az Óbes­ter­ben, ami tény­leg jó. Ráhan­go­lód­tunk egy kicsit a meccs­re némi Jäger/házi sör/Fanta fogyasz­tá­sa során, majd elin­dul­tunk a Sta­di­on fele.

Sokan vol­tak, nagyon sokan. A beju­tás se volt egy­sze­rű, néha meg­pró­bál­koz­tunk fel­ven­ni a sün-for­má­ci­ót, de nem jött össze. Aztán egyes osz­lop­ba sora­koz­tunk fel, meg­fog­tuk egy­más vál­lát, és eléne­kel­tük a Gaudea­mus Igi­turt, és bevonultunk.

Szek­to­runk a “P BAL” volt. Mond­tam már, hogy ren­ge­te­gen vol­tak? Hát igen. Eddy és a töb­bi huli­gán elő­re­ment, Regi­vel mi fenn marad­tunk a 30. sor kör­nyé­kén. Lehet, hogy nem kel­lett volna…

A kez­dés nyu­gal­mát köve­tő­en az 5. perc körül vere­ke­dés tört ki a “P JOBB” 32. sorá­ban, tőlünk mint­egy négy méter­re. Két bőr­fe­jű kol­lé­ga össze­ve­szett a szo­tyin vagy egy ülő­he­lyen, szó­val vala­mi komoly dol­gon, és elkezd­ték egy­mást csé­pel­ni. Aztán a bran­csuk is bekap­cso­ló­dott, a sze­ku­sok meg — nem. Szó­val itt egy­más­ra néz­tünk Regi­vel, és kimond­tuk: még egy ilyen, és lépünk. Ja, és a leg­jobb, hogy az első gól­ból sem­mit se lát­tunk így, mert vélet­le­nül a box-csa­tor­ná­ra váltottunk.

Marad­tunk. Fél­idő­ben meg­in­ter­jú­vol­tam Regit, aztán vár­tuk a foly­ta­tást. Ami­ért a máso­dik fél­idő jobb­nak ígér­ke­zett: nem volt még hul­lám­zás, és vég­re a “mi” kapunk­ra támadt a magyar csa­pat, így lát­hat­tunk vég­re valamit.

Ez a híres-neve­ze­tes hul­lám­zás, ami vagy 4–5 alka­lom­mal végig­höm­pöly­gött a lelá­tón. Köz­ben meccs is volt, de ez annyi­ra nem érde­kelt senkit.

Gera Zoli gól­ja után meg­nyu­god­tunk, lát­tuk is, szép is volt, örül­tünk is. A 80. perc után nem sok­kal haza­in­dul­tunk, hogy elke­rül­jük az újabb tömeg­nyo­mort. Juhász Roland gól­ját így már nem lát­hat­tuk, de lehet, hogy benn se lát­tuk volna.

Óbes­ter: 4/5.
A meccs: 2/5.
A han­gu­la­tunk: 2/5.
A szo­tyi: 4/5.
Össze­sen: 3/5.