Céges gokart

Faszán sike­rült, tény­leg, nagyon. Kicsit tar­tot­tam tőle, mert sokan vol­tunk (kb. 25), félő volt, hogy nagy dzsum­buj lesz, de így, ötö­sé­vel eloszt­va jó tem­pót lehe­tett autózni.

Nem volt hiá­ba­va­ló az elmúlt hetek sok (3) gya­kor­lá­sa, mert máso­dik let­tem, Pityu meg azért elő­zött csak meg, mert nem kövér nem olyan vas­ta­gok a csontjai.

Nye­re­mé­nyem egy gra­ví­ro­zott ezüst nyak­ba­akasz­tós érem (sose volt még ilye­nem, bár kara­té­ban nyer­tem két ver­senyt) és egy más­fél lite­res Mar­ti­ni pezs­gő (leg­jobb).

Majd szer­zek dobo­gós fény­ké­pet, és meg­fo­to­sop­po­lom, hogy a máso­dik hely maga­sabb­nak tűn­jék, mint az első.

Ja, és 25,9‑ig jutot­tam 200 ccm-es kocsi­val, ami mint­egy elé­ge­det­té tesz (vagy ten­ne, ha Pityu nem ment vol­na 25,7 alá, de sebaj). 360 méte­res a pálya, 50 fölöt­ti átlag­se­bes­ség, durva.