Nem vagyok egy nagy hallgatózós, utazás közben általában olvasok vagy mobilon játszom (van valakinek 145-nél nagyobb pontszáma Backgammon II-ben?). De tegnap este és ma reggel nem tudtam nem meghallani/meglátni az alábbi eseményeket.
1.) Szerda, 17:30 körül, 206-os busz
Négy cig rom norvég lány — együttesen jó esetben ötven évesek — utazott a buszon, két dupla ülést elfoglalván. Természetesen mobil kézben, zene hangosan hallgat — zeng az egész busz. A “zene”: autentikus roma pop, lovári nyelven. Az egyik lány kissé színpadiasan rágózott, konkrétan belenyúlt könyékig a szájába, aztán a rágót rátekerte az egyik ujjára (karjára?), majd újra az egészet. Közben megy az inkászimérimenó háp cseváp páp cseváp, de nagyon komolyan.
Norvég Lány Egy, aki a továbbiakban legyen Ingrid: Há’ mit mond? (nem tud norvégül)
Norvég Lány Kettő, a rágós, név szerint Gunhild: Pám pám, eljöttem hozzád, pám, hiányoztál nagyon, pim, látom a szemed, … (stb.)
Norvég Lány Három, azaz Solveig: Nem is! Nem ezt mondja!
Gunhild: De igen! Pim pám, lemegy a nap, pim pim, látom az arcod, pum, hozzád érek, pom, hiányzol, … (stb.)
Solveig: Nem is ezt mondta!
(függöny)
Jó, hát nem ez volt életem legnagyobb élménye, de vicces volt.
2.) Csütörtök, 8:00 körül, Csepeli HÉV
Itt most nem lesz dialógus, még monológ se. Viszont érdekes beszélgetés folyt két varrónő között, akik a Szombat Esti Lázban (lázasan?) dolgoznak. Szó volt arról, hogy nem akarnak már sokat ezzel foglalkozni, mert napi 15 óra egy idő után már sok. Náray “It’s Really Hot In Here” Tamás sem olyan jó fej, ha heteken keresztül ilyen eszement ruhákat talál ki, amit aztán valakiknek meg is kell varrniuk. Stohl “jó fej”, Katus “aranyos”, Rami meg “édes” volt, ha jól emlékszem a jelzőkre. És remélték azt is, hogy a Csillag születik c. Megasztár-koppintást nem vállalják be, mert “az már sok lesz”.
Vélemény, hozzászólás?