Érettségi találkozó. Az első ilyen. Öt éve érettségiztünk. Öt éve. Mintha ma lett volna, hogy nem tudom abbahagyni a röhögést Dénes mellett biosz órán. (Vagy hogy megrázott az áram — ez egy másik biosz óra volt, de legalább olyan vicces.) Nyelvtan felelés a fonémákból meg a morfémákból. Irodalom órán V. Lászlót szavalni. Történelemhez térképek a szertárból. Ének órán — megintcsak Dénessel — elhatározzuk, hogy belépünk a kórusba, mert akkor talán eljuthatunk Amerikába. Rajz órán intőt/dicsérőt iratni az ellenőrzőbe, hogy ne látszódjon, hogy az adott oldal tele van firkálva. Testnevelésen focizni. Matematikán tanulni. Németen beszélni arról, hogy a képen barack vagy alma van, mire a tanár fröcsögve rádordít, hogy “fogd már be végre a szádat”. (Másik németórán meg nyálat csorgatni a tankönyvbe, csak hogy az aznapi fogadóórán legyen a tanárnak témája.) És még rengeteg vicces élmény. És mind legalább 5 éve volt, de inkább 11 (átlag meg 8, matek faktos voltam).
Vélemény, hozzászólás?