Három érdekesség a kínai levesről.
1. Van egy hatalmas üst valahol Kínában, ahol millió liter számra főzik a kínai levest. Van egy hatalmas szivattyú is ott, ami belenyomja a levest egy hatalmas csővezetékbe, ami behálózza az egész Földet. A kínai éttermek úgy nyílnak, hogy csinálnak egy leágazást ebből a vezetékből, és úgy mérik ki a löttyöt.
2. A fentiek miatt minden étterem minden kínai levese pont ugyanolyan, színre, szagra, állagra, ízre egyaránt — egyedül az ár különbözik, illetve a név. A név tartalmaz az édes, a savanyú, a csípős és az erős jelzők közül kettőt, általában tetszőleges sorrendben és párosításban. Én még sosem találkoztam két étteremben ugyanazzal a megnevezéssel, valószínűleg a skatulya-elvet még nem merítettem ki (nem voltam még 12-nél több kínai gyorsbüfében), vagy pedig szimplán feledékeny vagyok.
3. Ugyan én utálom a gombát, de valahogy a kínai levesben meg tudom enni, mi több, ízlik is. Beteges. Soha életemben nem szerettem a gombát, de ha elém raknának egy kínai löttyös porcelántálkát, és nem úszkálna benne valami feketés nemállati-nemnövényi, mégis szerves anyag, akkor hiányérzetem lenne.
Vélemény, hozzászólás?