Deguketrec

Van­nak deguink. Két kan fiú degu, név sze­rint Tibi és Ste­ve McQu­een. Még tavaly vet­tük őket, ugye, és azóta kisebb-nagyobb békes­ség­ben éltek egy kb. 50x70 cen­tis ket­rec­ben. Időn­ként vesze­ked­tek, időn­ként lerág­ták egy­más fülét/farkát (főleg Ste­ve Tibi­nek, de így leg­alább meg lehet őket külön­böz­tet­ni), álta­lá­ban han­go­sak vol­tak (ez nem olyan jó, mivel egy szo­bá­ban alszunk mi négyen), és nagyon büdö­sek let­tek idő­vel. Szó­val több jel is arra muta­tott, hogy nagyobb hely kel­le­ne nekik, kicsit távo­labb tőlünk.

Regi­ék­nek rég­óta van egy elég spé­ci fürdésőszo­bá­juk, ti. nincs ben­ne sem­mi vécé/mosdó/kád/zuhanyzó, még padló/csempe se, ellen­ben úgy néz ki, mint egy nagy épí­té­si terü­let (gyk. homo­ko­zó). Nos, pár nap­ja úgy dön­töt­tünk, hogy itt fog­juk elszál­lá­sol­ni ked­ves állatainkat.

Ebben az a szép, hogy most hatal­mas, ere­de­ti élő­he­lyük­re (pam­pa) elég­gé emlé­kez­te­tő, tőlünk kel­lő­en távo­li hely­re került a két hara­mia. Egész nap sza­lad­gál­hat­nak fel-alá, bújócs­káz­hat­nak, áshat­nak, ugrál­hat­nak, és nem bot­la­nak egy­más­ba pil­la­nat­ról pil­la­nat­ra. Le merem fogad­ni, hogy ilyen jó dol­guk deguk­nak nincs az egész Vilá­gon ország­ban városban.