Tegnap megnéztünk egy filmet, amit már nagyon rég láttunk, meg egy sorozatot, amit már nagyon rég vártunk. Beh, mih khöltői!
Sivatagi show (1974): gyerekkorom kedvenc filmje, szerintem 6‑tól 12 éves koromig havonta legalább egyszer biztosan láttam. Mostani szemmel már egy csomó kérdést vet fel bennem, amit anno nyilván nem (pl. össze-vissza van vágva, mert máshogy természetesen nem lett volna belőle film), de ennek ellenére még mindig nagyon élveztük mindketten. És ha a kép nem lenne elég, ott van a narrátor, a hangeffektek és a zene. Ennyi épp elég is, nem tudom, mi lesz 40 év múlva a nappaliban, de az biztos, hogy én most félrerakok egy tévét, egy videót meg a 20 éves BASF kazettát, hogy az unokáim is láthassák ezt a filmet. Bár a fene se tudja, ha a klímaváltozás a mostani útján halad tovább, addigra már akár Magyarországon is újraforgathatnák a filmet…
House 4x13: tegnapelőtt lement az adás, earl ma lefordította, mi meg végre megnéztük. Éljen Hugh Laurie!
Vélemény, hozzászólás?