Film, ‑sorozat

Teg­nap meg­néz­tünk egy fil­met, amit már nagyon rég lát­tunk, meg egy soro­za­tot, amit már nagyon rég vár­tunk. Beh, mih khöltői!

Siva­ta­gi show (1974): gye­rek­ko­rom ked­venc film­je, sze­rin­tem 6‑tól 12 éves koro­mig havon­ta leg­alább egy­szer biz­to­san lát­tam. Mos­ta­ni szem­mel már egy cso­mó kér­dést vet fel ben­nem, amit anno nyil­ván nem (pl. össze-vissza van vág­va, mert más­hogy ter­mé­sze­te­sen nem lett vol­na belő­le film), de ennek elle­né­re még min­dig nagyon élvez­tük mind­ket­ten. És ha a kép nem len­ne elég, ott van a nar­rá­tor, a hang­ef­fek­tek és a zene. Ennyi épp elég is, nem tudom, mi lesz 40 év múl­va a nap­pa­li­ban, de az biz­tos, hogy én most fél­re­ra­kok egy tévét, egy vide­ót meg a 20 éves BASF kazet­tát, hogy az uno­ká­im is lát­has­sák ezt a fil­met. Bár a fene se tud­ja, ha a klí­ma­vál­to­zás a mos­ta­ni útján halad tovább, addig­ra már akár Magyar­or­szá­gon is újra­for­gat­hat­nák a filmet…

Hou­se 4x13: teg­nap­előtt lement az adás, earl ma lefor­dí­tot­ta, mi meg vég­re meg­néz­tük. Éljen Hugh Laurie!