05.05.: 5 év


Érett­sé­gi talál­ko­zó. Az első ilyen. Öt éve érett­sé­giz­tünk. Öt éve. Mint­ha ma lett vol­na, hogy nem tudom abba­hagy­ni a röhö­gést Dénes mel­lett biosz órán. (Vagy hogy meg­rá­zott az áram — ez egy másik biosz óra volt, de leg­alább olyan vic­ces.) Nyelv­tan fele­lés a foné­mák­ból meg a mor­fé­mák­ból. Iro­da­lom órán V. Lász­lót sza­val­ni. Tör­té­ne­lem­hez tér­ké­pek a szer­tár­ból. Ének órán — megint­csak Dénes­sel — elha­tá­roz­zuk, hogy belé­pünk a kórus­ba, mert akkor talán eljut­ha­tunk Ame­ri­ká­ba. Rajz órán intőt/dicsérőt irat­ni az ellen­őr­ző­be, hogy ne lát­szód­jon, hogy az adott oldal tele van fir­kál­va. Test­ne­ve­lé­sen fociz­ni. Mate­ma­ti­kán tanul­ni. Néme­ten beszél­ni arról, hogy a képen barack vagy alma van, mire a tanár frö­csög­ve rádor­dít, hogy “fogd már be vég­re a szá­dat”. (Másik német­órán meg nyá­lat csor­gat­ni a tan­könyv­be, csak hogy az azna­pi foga­dó­órán legyen a tanár­nak témá­ja.) És még ren­ge­teg vic­ces élmény. És mind leg­alább 5 éve volt, de inkább 11 (átlag meg 8, matek fak­tos voltam).

into_01.jpg
into_02.jpg
into_03.jpg
into_04.jpg
into_05.jpg
into_06.jpg
into_07.jpg
into_08.jpg


5 hozzászólás a(z) “05.05.: 5 év” bejegyzéshez

  1. Nekem tavaly volt. Az osz­tály fele akko­rát hazu­dott, hogy alig bír­tam vissza­fog­ni magam a leol­tá­suk­tól, a másik fele tró­ger lett, mi páran a have­rok­kal meg marad­tunk azok az iga­zi, jófej görények:)

  2. Rajz­ta­nár kom­ment LOL :)
    Bak­ker, tuti­ra elő­sze­dem az ellen­őr­ző­met, és az összes tanárt elem­zem grafológiailag.

  3. […] Ha már úgy­is így össze­gyűl­tünk, elme­sé­lem azt az ese­ményt, ami köz­tem és a német nyelv között a vég­le­ges (?) sza­kí­tást jelen­tet­te. Gim­ná­zi­u­mi német­ta­nár­nőm, az édes-jó Babics Anna (soha nem adott szak­ta­ná­ri intőt, csak így kum­mu­lál­ta a dol­go­kat, és ami­kor össze­jött elég a szám­lá­mon, meg­pró­bált kirú­gat­ni, de csak egy igaz­ga­tói intő­re futot­ta) igen hamar meg­utál­tat­ta velem a néme­tet, de azért küz­döt­tem, min­dig 4–5 között vol­tam. Aztán talán 11. évfo­lyam egyik utol­só órá­ján, ami­kor már min­den mind­egy volt, ültem Jan­csi mel­lett, és rend­kí­vül untam magam. Mit volt mit ten­ni, úgy gon­dol­tam, az órát már csak az ment­he­ti meg, ha bele­kö­pök a tan­könyv­be, és ha már ezt ilyen szé­pen meg is tet­tem, meg­mu­tat­tam Jan­csi­nak, miként küzd a nyál a gra­vi­tá­ci­ó­val. Ezt per­sze Anna né’ rög­tön kiszúr­ta, és ami­lyen hülye vol­tam (ha ez a fen­ti még fokoz­ha­tó), ez pont aznap tör­tént, ami­kor foga­dó­óra volt. Sze­gény édes­anyám pedig hall­gat­hat­ta, hogy egyet­len első­szü­lött mag­za­ta miként visel­ke­dik német­órán. (Egyéb­ként erre a szto­ri­ra hivat­koz­tam öt éve: 05.05.: 5 év). […]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.