Zürich Openair 2012 — muszáj!

Egy­sze­rű­en nem tehe­tem meg, hogy ne írjak a múlt heti Ope­na­ir­ről. Már az is bot­rá­nyos, hogy nyolc­na­pos késés­sel publikálok.

Szó­val az egész még hóna­pok­kal ezelőtt kez­dő­dött, ami­kor az egyik itte­ni kol­lé­gám (hel­lo, Tamás!) mesélt vala­mi­vel kap­cso­lat­ban az Ope­na­ir­ről. Sem­mi ext­ra, csak egy ilyen mini-Szi­get, viszont a közel­ben, az iro­dá­tól fél kilo­mé­ter­re — mint­ha a kiró­sok régen lemen­tek vón a Gödör­be, tisz­ta olyan. Aztán kijött a fel­lé­pők lis­tá­ja, és vala­mi meg­moz­dult ben­nem. No, de elég a mel­lé­be­szé­lés­ből, vág­junk a köze­pé­be! Képriport.

Mivel én pén­tek­re sza­bit vet­tem ki, már viszony­lag korán oda tud­tunk men­ni a hely­szín­re — ez nálunk este hatot jelen­tett. Egy­ér­tel­mű­en ki volt táb­láz­va min­den, illet­ve hülye­biz­to­san kor­do­noz­va az oda­ve­ze­tő út — eddig pro­fi. A bejá­rat­nál mini­má­lis tömeg, 5 perc vára­ko­zás után már a kar­sza­la­go­kat kötöt­ték ránk. Nem tudom, Magyar­or­szá­gon mi a hely­zet, mert már pár éve nem vol­tam nyá­ri kul­tu­rá­lis ese­mé­nye­ken, én itt lát­tam elő­ször olyan szö­vet­kar­sza­la­got, amit egy erre a cél­ra rend­sze­re­sí­tett gépe­zet töké­le­tes feszes­ség­gel ége­tett a csuk­lónk­ra. Visz­lát, oda­ra­gasz­tott csuk­ló­sző­rök; visz­lát, elszo­rí­tott vérkeringés!

Benn a főbb utak, illet­ve a szín­pa­dok elő­te­re min­den­hol műanyag járó­la­pok­kal volt kirak­va — a stáb készült a sváj­ci idő­já­rás­ra … Aztán úgy gon­dol­tuk, hogy ha már nyár is van (18 fok), buli is van, fia­ta­lok is vagyunk, akkor igyunk! Szó­val beáll­tam az árul­ko­dó nevű “Money” sátor előt­ti sor­ba, hogy sze­rez­zek zse­to­no­kat. Mert­hogy jegyzse­ton­rend­szer volt, egy zse­ton 2,5 CHF (~600 HUF), az árak is min­den­hol zse­ton­ban vol­tak meg­ad­va. Ha már árak: egy pohár (3 dl) sör 2 JSZ (jó svej­ci zse­ton), 2–4 cl Jäger­me­is­ter szin­tén, rósejb­ni talán 5 volt. A sörös­po­hár betét­dí­jas, a tányér szintén.

Elő­ször fel­tér­ké­pez­tük a hely­színt, meg egyéb­ként is, du. 6–7 körül még nem volt olyan nagy par­ti­han­gu­lat. Ren­ge­teg kajás sátor volt, meg per­sze mer­chan­di­sing is ezer­rel, lehe­tett ven­ni pro­didzs­á­jos pólót ötve­nért. A leg­ér­de­ke­sebb talán a sváj­ci tejet nép­sze­rű­sí­tő (vagy nép­sze­rű­sé­gét kihasz­ná­ló) swiss­milk sátor volt, ahol a tej­tur­mix­tól a bocis gumi­csiz­má­ig min­dent lehe­tett kapni.

Mivel ez egy sváj­ci nyá­ri fesz­ti­vál, ezért esik az eső, ez evi­dens. Erre mi kevés­bé, a tömeg annál inkább fel volt készül­ve, álta­lá­nos kom­bó volt a lányok­nál a gumi­csiz­ma + for­ró­na­ci. Mi kevés­bé vol­tunk elő­re­lá­tók, de erről majd később.

Az embe­rek egyéb­ként tel­je­sen nor­má­li­sak vol­tak, hul­la­ré­szeg kon­cer­te­zőt talán ha egyet lát­tunk. Sor­ban állás­nál nem nagyon volt tola­ko­dás, lök­dö­ső­dés, tel­je­sen kul­tu­rált volt min­den. Aztán sike­rült meg­ta­lál­nunk az egész Ope­nair talán leg­fel­tű­nőbb láto­ga­tó­ját, remé­lem, ezt az aláb­bi kép is vissza­ad­ja. Mond­juk kíván­csi let­tem vol­na, hogy a vihar után hogy nézett ki a sző­rös lábszárvédője …

Mind­eköz­ben per­sze vol­tak kon­cer­tek, ami miatt ugye jöt­tünk. Az este leg­na­gyobb élmé­nye egy­ér­tel­mű­en a Mag­ne­tic Man volt, ami­ről én egy hónap­ja még nem is hal­lot­tam. Itt meg már az első sor­ban “tán­col­tunk” rá.

Mag­ne­tic Man, ennyi.

Per­sze ők is elő­jöt­tek a “von­juk be a közön­sé­get” játék­kal, a kon­cert vége felé keres­tek vala­kit, aki néme­tül el tud­ná éne­kel­ni a … c. szá­mu­kat. Regit nagyon hív­ták, de nem, végül válasz­tot­tak egy vidám sváj­ci fia­tal­em­bert — aki aztán olyan csú­nyán fel­sült, hogy a szám felé­nél vissza­rak­ták a közön­ség­be. Pedig az ele­jén nagy tap­sot kapott, csak aztán elfe­lej­tett énekelni.

Aztán vége lett a MM-nek, mi pedig átvo­nul­tunk Pro­digy-re, ami saj­nos kisebb­faj­ta csa­ló­dás volt összes­sé­gé­ben. Zuho­gott az eső, messze vol­tunk a szín­pad­tól, nagyon sűrű volt a tömeg, és a csend­ren­de­let (min­den­ho­va ki volt írva, hogy max. 100 dB lehet a zene!) miatt nem szólt vala­mi ütő­sen az egész. Az se volt sem­mi, ami­kor beázott az elekt­ro­ni­ka, és az egyik szám kel­lős köze­pén elment az ének, majd elhall­gat­tak a gitá­rok és a gép­ze­ne is. De még így is jó kon­cert volt, ye. Jöhet­ne már az új album, yo.

11 után pedig úgy vol­tunk vele, hogy ennyi eső elég is volt, főleg, hogy póló­ban vol­tunk végig, ráadá­sul más­nap dél­előtt céges BBQ volt, szó­val haza­in­dul­tunk. Kife­lé menet, ami­kor rit­kult a tömeg és nőtt a lumen, meg­ér­tet­tük, hogy miért jött min­den­ki papucs­ban vagy gumicsizmában.

Most mond­hat­nám teát­rá­li­san, hogy jövő­re is megyünk, de ez saj­nos még nem biz­tos. Főleg, mert ez a máso­dik Ope­nair volt, az első pedig 2010-ben volt.