A kalóz

Rég nem volt poszt, mert 2 hétig szabadságon volt a szerkesztőség. Jó kifogás! Rég nem volt poszt, mert Kata legutóbbi, lényegretörő bejegyzése óta nem írtam. Egyébként Kata azóta űrhajós szeretne lenni, ez a kertészes dolog annyira 2018. május.

A szabadság jól telt, 15 éjszakát aludtunk távol itthonról, és ezt a 15 éjszakát sikerült 7 különböző ágyban tölteni. Az állandóságot a párnáink jelentették, amiket csak egyszer hagytunk el, amikor nekem kellett volna bepakolnom őket. Egyébként minden szuper volt, jön is a szokásos szabadságos kép.

Markert-torony: majdnem olyan, mint a Trump Tower, csak olcsóbb a bérleti díj.

De nem is ez a lényeg, hanem az angyaliszigeti kaland, amiről mesélni akartam. Van egy kis telkünk egy szigeten (Angyali-sziget), rajta egy kő- és egy faház. Sok érdekes történet köthető ide, többek közt itt ficamodott ki Regi bokája pár órával azt követően, hogy bejelentettük anyukáméknak az eljegyzésünket (írtam már erről?); itt (sem) tanultam meg korcsolyázni; itt pecáztam a legtöbbet életemben (ez nagyjából 4 órát jelent). A lányok nagyon szeretik, mert lehet fürödni, játszani a kertben, horgászni. Mivel ez egy sziget, ezért van egy csónakunk is, amivel a szárazföldről át lehet ide kelni. E csónakot az esetek nagy részében kb. 200 méteren használjuk, néha azonban felkerekedünk, és a Kis-Duna széltében való átszelése helyett hosszában (!) indulunk útnak. Ez történt most is.

Jól felkészültünk: mentőmellény a gyerekeken, tartalék benzin a motorhoz, anyukám mint másodtiszt, én pedig a kapitány. Északnak vettük az irányt, a part mentén hajókáztunk. Néhány száz méter nyugalom után azt vettem észre, hogy velünk szemben, déli irányba halad egy nagyobb, fehér színű motorcsónak. Rögtön beugrott a vízállás-jelentés, miszerint a Kis-Dunán Angyali-szigetnél folyamszűkület van, hosszúsága 120, szélessége 50, hajóvonták találkozása tilos. Gondoltam, akkor kikerülöm, így hát a kezemet jobbra toltam, a csónak tehát balra fordult. Igenám, de a manőver közben észleltem, hogy a szemközti kolléga eközben jobbra, tehát velem szembe fordult. Semmi gond, a trieszti kadétiskolában nem véletlenül jártam a “Folyami manőverezés alapjai” tárgyra (2 kredit), tehát egy laza csuklómozdulattal balra húztam a motort, ami miatt a csónak jobbra indult. Ki lehet találni, hogy eközben a fehér mocsó (szeretném kivenni a részemet a nyelvújításból, és a motorcsónak helyett a továbbiakban ezt az új kifejezést használni) szintén korrigált, és balra fordult. Nem lesz ez így jó, gondoltam, a hatalmas sebesség (3 csomó, ez nagyjából 5 és fél km/h-nak felel meg) miatt a két hajó közötti távolság rohamosan csökkent, 100 méter ha maradt. Ekkor tűnt fel, hogy a fehér hajó nyomokban kéket is tartalmaz, valamilyen felirat is van az elején, ami R-rel kezdődik és ENDŐRSÉG-gel végződik.

Itt kezdett leesni, hogy ez a jobbra-balra-jobbra keringő valószínűleg azért történt, hogy a rendőrök lezárják előttem az utat, ezzel is megállásra kényszerítsenek minket. Mivel törvénytisztelő állampolgár vagyok, ezért nem menekültem el (a csónak végsebessége nagyjából 10 km/h, így ez egyébként is nehéz lett volna), hanem nagyjából 5 perc szenvedés után a rendőrcsónak mellé navigáltam. A két rendőr úr közúti közfolyós vízi ellenőrzésbe kezdett.

Rámnézve azt rögtön látták, hogy igazán gyakorlott és nagytudású kapitánnyal van dolguk, ez az előbbi manőverezésből is kiderült. A gyerekeken volt mentőmellény, ez tetszett nekik, az is, hogy van lánc a hajón és evező, ha megállna a motor. Nagyjából itt ért véget az öröm, és kezdődött a bánat.

– Horgonyuk van?

– Milyen horgony? Ilyen vasmacskás izé?

– Horgony!

– Az nincs.

– Fehér jelzőfény?

– Nincs.

– Névtábla?

– Lekopott.

– Tűzoltókészülék?

– Ide, a csónakba, amikor a vízen vagyunk?!

– Van önöknél tartalék benzin, ezért kötelező a tűzoltókészülék.

– Értem. Az sincs.

– Papírok?

– Nem hoztunk, hogy ne legyenek vizesek.

– Hát, nem állunk valami jól…

Mit mondjak, volt már kellemesebb beszélgetésem rendőrrel. Szóval nagyon úgy nézett ki, hogy ezt nem ússzuk meg egy kis ejnye-bejnyével. Mondta a magasabb rangú rendőr úr, hogy ez vagy helyszíni bírság, vagy feljelentés. Az utóbbit elfelejtettük, mert ugye nincs magyarországi lakcímem, nem akartam nemzetközi bonyodalmakat okozni. (Már láttam magam előtt a szalagcímeket: Der ungarische Pirat kann nicht in der Schweiz leben!) Mondtam hát neki, hogy adjon egy csekket.

Ilyet se mondott még nekem senki

 – mondta egészen őszintén. Miközben a jegyzőkönyvet töltötte, a kollégájával kellemesen elbeszélgettünk, ekkorra már a teljesen megszeppent lányok is feloldódtak egy kicsit. Volt a rendőrcsónakban egy nagy bot, 3-4 méter hosszú, piros-fehér csíkos. Kata kérdezte, hogy az mi. Mondtam, hogy azzal vágják fejbe a kötözködő állampolgárakat, és már vártam a tarkónlövést, de úgy néz ki, a vízen több a humorérzék, még a rendőrökben is, mert életben hagytak.

Életem egyik legjobban elszórt 15’000 forintja.

Így csónakázik a svájci magyar a Dunán.