A belvárosi munkavégzés diszkrét bája

Sok pozi­tí­vu­mot jelent az, ha vala­ki nem Vácott, egy nyo­mo­rú­sá­gos gyár terü­le­tén dol­go­zik egy opens­pace-es iro­dá­ban (ejtsd IBM), hanem a bel­vá­ros (egyik) szí­vé­ben, a Wes­tEnd­nél, egy fran­kó irodaházban.

Nap­köz­ben el tudok intéz­ni egy cso­mó min­dent, ami­re esé­lyem se len­ne, pl. bank, pos­ta, bár­mi­lyen üzlet meg­lá­to­ga­tá­sa. Az egy óra ebéd­szü­net pont az ilyen dol­gok­ra jó, főleg úgy, hogy flexibilis.

Vál­to­za­to­san étkez­he­tek, nagy­ság­ren­di­leg több lehe­tő­ség közül választ­ha­tok, mint a messzi északon.

Talál­koz­ha­tok olyan embe­rek­kel, akik nem itt dol­goz­nak, hanem mond­juk a közel­ben. Teszem azt, Regi­vel ebédelhetek :)

Végül, de nem utol­só sor­ban: érde­kes embe­re­ket lát­ha­tok nap mint nap.

A hölgy itt egy fel­fu­tott szá­lú haris­nyá­ban tol­ta, teg­nap lát­tam ugyan­eb­ben a naci­ban, csak épp narancs­sár­ga haris­nyá­val. Az úr, aki nyil­ván az üzlet­tár­sa, a vide­ót köve­tő­en meg­pró­bált egy biz­ton­sá­gi őrtől ciga­ret­tát tar­hál­ni, de nem jött össze neki.