Kirándulásblog: Velence-Esztergom, NOT

Az aláb­bi tör­té­net­ben elme­sé­lem, hogy indul­tunk el Velen­cé­re, majd — meg­gon­dol­ván magun­kat — Esz­ter­gom­ba, végül pedig Pilis­csa­bán kötöt­tünk ki. Illet­ve ezt nem rész­le­te­zem, mert tény­leg így volt.

Meg­szent­ség­te­le­ní­tet­tünk egy szo­bor­cso­por­tot a PPKE campuson

De Páz­mány Péter annyi­ra nem hara­gu­dott, mert nyúj­tot­ta nekünk az ujját

Miu­tán majd­nem geo­cachin­gel­tünk egyet, tra­ins­pot­tin­gol­tunk pihe­nés gyanánt

Sütött a nap szé­pen a szépre

Bálint­ra is, aki nehe­zen tűr­te — mint a fényképezést

Még min­dig enyém Kelet-Közép-Euró­pa leg­szebb férfimosolya

Köz­ben azért tör­tént is vala­mi, pél­dá­ul Bálint guberált

Haza­fe­lé menet betér­tünk a GDF-KRE cam­pus­ra is, ahol Bálint éppen meg­mu­tat­ja, hogy szereti‑e a GDF-et

Mesi pedig a KRE-et kommenteli

Aztán haza­jöt­tünk, majd elmen­tünk szín­ház­ba. A darab tanul­sá­ga az, hogy Achil­les buzi, és sze­re­ti a disz­nó­má­jat a saját arcá­ba ken­ni. Köszön­jük, Tro­i­lus és Cres­si­da.