Kategória: élet

Az aláb­bi tör­té­net­ben elme­sé­lem, hogy indul­tunk el Velen­cé­re, majd — meg­gon­dol­ván magun­kat — Esz­ter­gom­ba, végül pedig Pilis­csa­bán kötöt­tünk ki. Illet­ve ezt nem rész­le­te­zem, mert tény­leg így volt. Meg­szent­ség­te­le­ní­tet­tünk egy szo­bor­cso­por­tot a PPKE campuson De Páz­mány Péter annyi­ra nem hara­gu­dott, mert nyúj­tot­ta nekünk az ujját Miu­tán majd­nem geo­cachin­gel­tünk egyet, tra­ins­pot­tin­gol­tunk pihe­nés gyanánt Sütött a nap szé­pen a szépre…

A teg­na­pi nap. Nos, nem sok ilyen volt eddig, egy­részt mert még nem vol­tam Pszi­nap­szi­son, más­részt meg ha let­tem vol­na, ilyen vörk­so­pok­ra biz­tos eszem­be nem jutott vol­na benéz­ni. Így viszont — köszi, Mesi:) — vol­tam tánc­te­rá­pi­án, meg művé­szet­te­rá­pi­án. És az a vic­ces, hogy egyik sem volt rossz, sőt, egy idő után majd­hogy­nem fenn­tar­tás nél­kül tetszett.…