Lánchídas sétás, rózsaszín szalagos

Teg­nap este (…) bemen­tünk a város­ba. Kicsit későn értünk be, így a vásár­lás annyi­ra nem sike­rült, de sebaj. Ezt köve­tő­en talál­koz­tunk Boró&Balázs buda­pes­ti lako­sok­kal, akik­kel a Lánc­híd felé vet­tük az irányt. Ugyan­is teg­nap volt a mell­rák elle­ni küz­de­lem (see pink rib­bon) nevé­ben ilyen lánc­hi­das-béke­sé­tás event, ami beke­rült a prog­ra­munk­ba. Nosza, oda is men­tünk, vet­tünk egy üveg bijobort, ami igen finom volt. Mire meg­it­tuk (már­mint a töb­bi­ek, mert én sosem iszom ha veze­tek), vége is lett a szín­pa­di fel­szó­lá­sok­nak. Egyéb­ként volt sok celeb­ri­ti, pél­dá­ul April H. Foley, aki ilyen buda­pes­ti-ame­ri­kai (vagy for­dít­va) nagy­kö­vet, Rogán Antal, Dob­rev Klá­ra szül. Dobó Kata (ja nem, ez két külön ember, akkor mind­ket­ten voltak).

Aztán meg­in­dul­tunk, mi vala­hogy utol­já­ra marad­tunk a menet­ben, utá­nunk már nem nagyon vol­tak. Kb. a híd felé­nél vol­tunk, mikor a menet ele­je jött szem­be. Jött pár szekus/testőr, aztán egy han­gos rezes­ban­da, majd hir­te­len elő­tűnt a sem­mi­ből D. Klá­ra és Gy. Ferenc. Én olyan szin­ten meg­le­pőd­tem, hogy se köp­ni, se nyel­ni, se beszól­ni nem tud­tam. Per­sze nem is akar­tam, nem vagyok én olyan. Aztán men­tünk tovább, és hir­te­len jött szem­be a Rogán Antal meg a barát­nő­je (fele­sé­ge?). Na, vég­re vala­mi isme­rős arc, akit leg­alább lát­tam a szín­pa­don is, köszön­tem hát neki tisztelettel:

— Szia, Tóni!

Tóni (Rogán Antal V. ker. pol­gár­mes­ter úr — a szerk.) igen meg­le­pő­dött, mert hatal­mas sze­me­ket meresz­tett rám, sőt, vissza se köszönt! No sebaj, megbocsátok.

Végig­men­tünk a hídon, aztán vissza, majd rövid úton hazatértünk.

Nagy­já­ból ennyit sze­ret­tem vol­na közöl­ni a pub­li­kum­mal, egy hét múl­va ez már nem lett vol­na hír.