A cím Regitől származik…
Történt a minap, egészen pontosan tegnap, hogy részben szakmai, részben teljes mértékben szakmaiatlan okok által vezérelve felkerestem a Google Geminit, ahol is górcső alá helyeztem az új, 3‑as verziót, annak is a “gondolkodós” változatát. (Igen, én tényleg vagy biciklizésről írok, vagy ilyen követhetetlen témákról.) Mi más lehetne az első téma, amivel tesztelem az LLM-et, mint én magam.
“ki az a Markert László?”
No, jött is a pontos válasz, miszerint Dr. Markert László (ügyvéd), de vannak cégvezetők (!) is, és egyébként is, nem eléggé egyedi a név, pontosítás szükséges. Definiáltam hát jobban, hogy kire is gondolok.
“Markert László, aki Svájcban él, és blogol”
Nyilván máshogy is tudtam volna meghatározni, hogy az ezer és egy Markert Lászlóból melyikre gondolok, írhattam volna a szerető férjről és türelmes családapáról, a szakmai környezetére elsősorban sallangmentes komunikációjával és lehengerlő modorával ható mánágérről, a szerető fiúról és vőről, nem is beszélve az életközepi válságtól szenvedő hobbibiciklistáról. Én azért a lokációt és e speciális hobbit választottam, mert próbáltam valamilyen módon a blogra, és az ezzel kapcsolatos találatokra terelni a gépszörny vigyelmét. Sikerrel.
A válasz olyan szép, hogy egyben idézem, és közben hozok még egy papírzsepit.
“Így már teljesen egyértelmű. Igen, Markert László (gyakran csak Markert Laci néven emlegetve) egy a magyar expat közösségben, különösen a Svájcban élők körében jól ismert blogger.”
Hoppá, figyeljük csak meg, “jól ismert blogger”! Ez aztán már valami, epitheton ornans a javából! A sok méltatás és dicséret végén, az LLM-től megszokott összegző befejezésben egy újabb érdekes fejleményt következett.
“Valószínűleg azért keresett (ne magázz! tegezz! — a szerk. egyúttal jól ismert blogger) rá, mert egy svájci magyar csoportban vagy fórumban hivatkoztak valamelyik írására, mivel a kiköltözős témákban az egyik legrégebbi és leghitelesebb forrásnak számít a magyar blogszférában.”
Legrégebbi és leghitelesebb forrás, hát ezt is megértük… Nem is beszélve, hogy a magyar blogszférába is bekerültem, egy kis rábeszéléssel akár még oszlopos tagnak is hívott volna a drága Gemini (mi, ikrek, szinte egy család vagyunk, nem?). De ez a csoportban vagy fórumban hivatkozás dolog felkeltette az érdeklődésemet, ezért elindítottam ebbe az irányba a beszélgetést.
“kik hivatkoznak a blogjára? találtál fórumokban vagy más blogokban linkeket?”
Na, erre aztán jött még több szívet melengető válasz, azt soha nem hittem volna, hogy leszek én egyszerre Handrás-támogató (igaz, voltam), és egyúttal a “svájci magyar expat életérzés egyik (kik a többiek???) hiteles krónikása”… De nem ez fogott meg jobban, hanem az a hivatkozás, ami elsőre simán halucinációnak tűnt.
“Találtam egy nagyon specifikus, de érdekes hivatkozást: a blogja bekerült a nyelvészeti kutatások látóterébe is, mint élő nyelvi forrás.”
Nyelvészeti kutatások és élő nyelvi forrás? He? Kijelöltem az egész szöveget, és kértem hozzá hivatkozást rögvest.
-
Folyóirat: Magyar Nyelvőr, 144. évfolyam, 2020. 1. szám.
-
Cikk címe: Mit magyaráz a kollokálódás, és mit nem? A rekkenő hideg példája.
Még itt sem voltam teljesen biztos a dolgomban, valahogy életem során még egyszer sem találkoztam a Magyar Nyelvőrrel (alapítva 1872-ben), és a 2020/1. szám is pont elkerülte a figyelmemet. Nosza, felugrottam a honlapjukra (https://nyelvor.mnyknt.hu/), találtam archívumot is, volt 2020 / 144. évfolyam, és 1‑es szám is. Sok érdekes témát dolgoztak fel, hirtelen nem is tudtam, hogy a szófajjelölő képzők funkcionális vizsgálatát vagy a pragmatika és pszicholingvisztika összekapcsolódásának változatait olvassam először. De tényleg ott volt a fenti cikk is, Kugler Nóra tollából (PDF).
És ekkor már tényleg elhittem, hogy egy igazi kutató engem, a blogomat, egy 2013-as bejegyzésemet citálta, mint egy ékes példája egy oximoronnak.
Ami az egészben vicces, hogy maga a rekkenő hideg nem is az én találmányom, csak egy ilyen homage a Trópusi vihar c. 2008-as filmeposzra, annak is az elején bemutatott kamu filmes trailerek egyikére, a Rekkenő VI-ra. Ha Regivel a szerelmünk hajnalán nem néztük volna meg többször is elébb moziban, aztán, khm, torrent videotéka által a Trópusi vihart, akkor nem akadt volna be nekem annyira a Rekkenő-franchise, és akkor nem jutott volna eszembe a hatodik rész, és hogy abban beköszöntött a jégkorszak, ergó rekkenő hideg.
Szeretem, amikor a tudomány és a teljesen blőd internetes kontentgyártás ily módon találkozik, és egy ilyen úgynevezett “Rekkenő Langyosság™”-ot alkot.
Vélemény, hozzászólás?