Tréd, déjtréd, meg ilyen hülyeségek

Ugyan a Word­Press irány­el­vei sze­rint egy poszt címé­be soha nem kerül­het csú­nya szó, még­is meg­pró­bál­ko­zom. Ha hol­nap eze­ket a soro­kat a szám­ból hall­já­tok, akkor utol­ért WPad­min bosszúja.

A mai nap min­den­fé­le fel­nőt­tes dolog­ról szólt. Nem, most nem poresz­ra gon­do­lok. Kez­dő­dött azzal, hogy írtam vagy 5 oldalt abba, amit mások dip­lo­ma­mun­ká­nak nevez­nek, de én álta­lá­ban csak mint “az a szar” szok­tam reá hivat­koz­ni. Ezek­után fel­ke­re­ked­tem, és sike­rült fél óra késés­sel beér­nem a város­ba. Meg­fi­gyel­tem egyéb­ként, hogy azóta kések, ami­óta HK‑s let­tem. Remény­ked­tem, hogy ez egy olyan nya­va­lya (nye­nye­re?), ami az idült álla­pot (ejtsd man­dá­tum) elmú­lá­sa után meg­szű­nik, de nem. Régen min­dig min­den­ho­va oda­ér­tem 5–10-15 perc­cel koráb­ban, most meg egy­sze­rű­en kép­te­len vagyok rá. Ha vélet­le­nül idő­ben indu­lok el, akkor tuti, hogy dugó lesz vala­hol. Vagy apu nem talál­ja a kul­cso­kat. Vagy a for­gal­mit — se. Eset­leg tan­kol­ni kell. Vagy beáll az M0‑s, mert a — figye­lem! — szem­be­sáv­ban bal­eset van, és ahhoz le kell las­sí­ta­ni, hogy JÓL meg lehes­sen néz­ni a ron­cso­kat. Egy szó mint száz, vala­mit erre ki kell talál­ni, mert ez nem tet­szik nekem.

A továb­bi­ak­ban csak cím­sza­va­kat írok, mert egy­részt az elő­ző bekez­dés túl hosszú lett, más­részt meg Csáth Géza is ilyen nap­lót vezetett.

Teli alul­já­ró. 2‑es vil­la­mos. Már­ci­us 15. tér. Fagyi­zó hatal­mas válasz­ték­kal. Net­dayt­rade kft. Első sor, mint rég. Kövér bácsi hosszú elő­adá­sa. Ásvány­víz, vég­re. Autó­sze­re­lő bácsi pró­bál shor­tol­ni, nem megy neki. De a lon­go­lás sem. Két­mo­ni­to­ros gép. Nagy nehe­zen belé­pés. Shor­to­lás, lon­go­lás, időn­ként a meg­fe­le­lő bil­len­tyű­zet-kom­bi­ná­ci­ót is elta­lál­juk. Una­lom. 11 (?) dol­lá­ros profit. (…)

Jó dolog ez a dayt­rade, de nekem nem annyi­ra tet­szik. Ezen biz­tos nem fogom elvesz­te­ni a háza­mat. Ellen­ben a mai nap — nagy pesszi­miz­mus­sal átsző­ve — tőzs­de­i­leg megint­csak fénye­sen sike­rült. Mesi +4,5%, én meg +5% eddig. Remé­lem, hogy vezetünk:)

Ugye, milyen felnőttes?

Published
Categorized as élet, munka

Színház meg ilyenek

A mai nap az egye­tem-szín­ház-tőzs­de három­szög körül ját­szó­dott: vol­tam órán, vol­tam szín­ház­ban, nyer­tem a tőzsdén:)

Az egye­te­mi más­fél óra tanul­sá­ga: ne csalj a tőzs­dén, mert kirúg­nak a tőzs­dés játék­ból, plusz még a PSZÁF is meg­ha­rag­szik rád, ami meg köz­tu­dot­tan majd­nem olyan jó, mint­ha mond­juk az APEH ten­né ugyan­ezt. Volt egy nagy­sze­rű tip­pe­lé­ses játék is, leírom, hogy meg­le­gyen, ha kell vala­mi­ért. Min­den­ki leír­ja egy papír­ra a nevét és egy szá­mot 1 és 100 között. Az nyer, aki az összes játé­kos által leírt szá­mok átla­gá­nak 2/3‑ához leg­kö­ze­lebb álló szá­mot tip­pel­te. Sze­ga Péter álné­ven 18-cal a 22-es nye­rő­szám köze­lé­ben vol­tam, saj­nos Szpé nem nyert sem­mit… Sebaj, srác, jó vol­tál, fel a fejjel!

A szín­ház: megint fia­ta­lok, megint egy kis terem, megint nem vala­mi jó hely, és megint egy nagyon jó elő­adás. Volt néhány sze­mé­lyi átfe­dés is a mos­ta­ni (Pilo­non az SZFE‑n) meg a már­ci­us 26-ai (A varázs­fu­vo­la a Mer­lin­ben) darab között, Kiss Diá­na Mag­dol­na nevét jegyez­zük meg; és annak a srá­cét is, aki­nek nem tudom, mi a neve, viszont hason­lít Gyur­csány Ferenc­re — szem­üveg­ben, vala­mint sze­ret egy lét­ra tete­jén ülni meg labdázni.

A tőzs­de: ma hatal­ma­sat kaszál­tunk Mesi­vel, maga a kb. 2500 forint még nem olyan nagy összeg, viszont két nap alatt 3%-osnál nagyobb árfo­lyam­nye­re­ség kel­le­mes érzés. Hát még ha érte­nénk is hoz­zá:) Az olyan lényeg­te­len dol­gok, hogy mi az a pia­ci ár, mire jó az, miért megy fel egy papír, miért esik aztán vissza, mit spe­ku­lál­nak “vala­kik” egy papír­ral, ezek sze­rint nem szük­sé­ge­sek egy rela­tí­ve sike­res befektetéshez.

És a mai nap jó híre: belát­ha­tó időn belül lesz design, és akkor szé­les­re nyit­juk a kapu­kat. Vége a bétá­nak, kez­dő­dik az RC1.

Published
Categorized as élet, munka

Az első tőzsdei nap

Igen, a mai nap­pal meg­kez­dő­dött a Tőzs­dei spe­ku­lá­ció c. tárgy­hoz kap­cso­ló­dó tőzs­dei játék keres­ke­dé­si része. Ennek lénye­ge az, hogy a saját pén­zed­del ját­szol. Cse­ré­be viszont saját magad­nak kere­sel pénzt, ráadá­sul a tárgy­nak köszön­he­tő­en ehhez nagy segít­sé­get kapsz (olcsó tranz­ak­ci­ók, ingyen real-time ada­tok). Ezt csak azért írtam le, mert az ember a saját stan­da­lo­ne blog­já­ban nem írhat nyúl­fark­nyi posz­to­kat, csak szép, kerek, barok­kos kör­mon­da­tok­kal tele­tűz­delt bejegy­zé­se­ket, NOT.

Sok­órá­nyi meg­be­szé­lés, gon­dol­ko­dás és keres­gé­lés után Mesi­vel teg­nap nagy­já­ból meg­hoz­tuk a vég­le­ges dön­té­se­ket, amik aztán ma reg­gel rész­vény­vá­sár­lás for­má­já­ban tes­tet öltöt­tek. Mivel szé­gyen­lős vagyok, ezért nem mon­dom meg, hogy milyen hosszú és vas­tag a port­fó­li­óm, viszont azt eláru­lom, hogy mind a ket­ten 800 forint körü­li nye­re­ség­gel zár­tuk a napot. Ráadá­sul kis sze­ren­csé­vel ennek a dup­lá­ja is össze­jö­he­tett vol­na, de hát ne legyünk tel­he­tet­le­nek. Majd holnap!

Published
Categorized as munka